The Elder Scrolls V: Skyrim

2011. December 24. - 19:21:04

Öt év után támad fel a The Elder Scrolls-széria a hosszan tartó álmából, s ez idõ nem múlt el nyomtalanul a játékvilágban. Szerepjátékok tûntek fel és múltak el nyomtalanul, több száz fõt dolgoztató megaprojektek nyertek utat a szívünkhöz – nem feltétlenül végletekig kidolgozott rendszerrel operálva, jóhiszemûen terelgetve bennünket egy adott mederben, a szabadság illúzióját keltve. Egy szerepjáték viszont akkor az igazi, amikor a döntések teljesen a játékoson múlnak, mint tettük azt egy évtizeddel ezelõtt, péntek esténként, bulizás helyet, sorstársainkkal az asztal fölé görnyedve, pislákoló gyertya fényénél. A Bethesda a non-lineráris RPG-k császára, habár az iparági változások nyomására õk is visszavettek az összetettségbõl. A Morrowind és az Oblivion után végre megérkezett a Skyrim, mely egyenesen Tamriel északi részére visz, fagyos tundrájával, halálos hágóival, völgyekben és fennsíkokon elterülõ, lélegzõ városaival. A vadont mamutok és óriások járják, évszázados álmukból ébredõ sárkánygyíkok terrorizálják a lakosságot – akiknek ez sem elég, elvégre saját háborújukat is meg kell vívniuk.

You are not allowed to view links.
Register or Login

A Bethesda ígért fût-fát, tovább polírozott játékmenetet, s habár néhol kíméletlenül használták az ollót, mégis a Skyrim bizonyul az utóbbi évek legérettebb szerepjátékának Nyoma sincs már a Morrowindben látott képességeinknek. Az evolúció következõ lépcsõfoka, az Oblivion sokak szemében egyszerûsödött, mégis felnõtt fejjel és a megváltozott szokások oltárán áldozva az egyik legteljesebb élményt nyújtotta, a borongós arcú, képességszorzók számolásában megõszült vének bánatára. Ha van felesleges 100-200 órád, nosza, várnak a havasok, szívûnk megtelik melegséggel, csizmánk alatt ropog a hó, a rideg szél cserzi az arcunkat, messzi tájakra tekintünk. Emerre egy falu tárul elénk – a kéményekbõl füst száll fel, a távoli fenyvesekben ordasok ugatják a holdat, valahonnan a helyek felõl pedig sárkányüvöltést hoz felénk a szél. Ez az érzés csapott meg elsõként, mikor a némán átvett tesztlemezt betoltam a meghajtóba. Fél évtizedes kívánalmak és aggodalmak jutottak el az agyamba, kiszárad a szám. Felcseng a sárkánynyelven éneklõ kórus hangja, Jeremy Soule mágikus balladája a puritán fõmenüben. Olyan hideg van – nyitva hagytuk az ablakot? Nem vagyunk éhesek, nemrég dobtunk sárgát is. Nem zavar senki és semmi. Indíthatjuk életünk egyik meghatározó kalandját.

You are not allowed to view links.
Register or Login

oggal hisszük, hogy a Skyrimmel eltöltött idõ felér egy rég várt kirándulással, ahol életünkben elsõként pillantjuk meg a tengert, vagy mászunk meg egy emberes hegycsúcsot. Újoncoknak pedig egyenesen ahhoz hasonló ez az eufória, mint amit az elsõ szexuális élmény nyújt. Ám a partner ezúttal gyönyörû, dúskeblû északi szépség, a nordok minden egzotikus bájával és szívósságával. 200 hosszú esztendõ telt el az Oblivion történései és Lord Dagon fenyegetés óta. A földrész északi provinciájában, Skyrimben meggyilkolták az uralkodót. Néhány helyi csoport kapva kapott az alkalmon, és úgy látta, ideje elszakadni a Septim-dinasztia bukásában amúgy is gyengélkedõ birodalomtól, míg mások továbbra is a szövetségre esküsznek. Ellentétek feszülnek egymásnak, önös emberi érdekek, mígnem kegyetlen polgárháború vette kezdetét. Nem figyeltek az õsi próféciákra, miszerint, ha a nordok egymásnak esnek az anyaföldön, akkor a régen legyõzött sárkányok újra visszatérnek Alduin, egy kirekesztett isten irányításával. A világ veszélyben van, de létezik egy mítosz az utolsó sárkányvérû halandóról, aki ismeri, és sok esetben használja is az õsi szárnyas gyíkok tudását, beszéli nyelvüket. Egy Esbern nevû renegát Blades-ügynök támogatásával megismeri önmagát és felkészül a rá váró küzdelemre.

You are not allowed to view links.
Register or Login

Egy rozoga, zötykölõdõ szekéren térünk magunkhoz, sok más sorstársunkkal egyetemben, megbilincselve, halálra várva. De még mielõtt a bitó alá hajtanánk a fejünket, meg kell ejtenünk a karaktergenerálást, kitérve a fajra, nemre és szemünk színére – igen részletesen, a legapróbb ráncokat is magunk alakítva ki hõsünk fizimiskáján. Talán pont az Imperialok vannak hátrányban a számos elf-aljfajjal, a macska- és a gyíkemberekkel szemben, hiszen a The Elder Scrollsokban minden egzotikus szerzetnek megvannak a maguk erõsségei (és egyben gyengeségei is). Aztán ennyi – nem kell külön kasztot kiválasztani, a késõbbiekben úgyis azok a képességeink fejlõdnek majd, amit használunk, a játékos egyedi stílusának megfelelõen. Nincsenek kötöttségek, a hosszú kaland során az alapvetõ irányvonaltól eltérve kóstoltatunk bele más és más stílusokba. Nagyon is elképzelhetõ egy olyan harcos, aki tûzlabdákat ereget, de szabadidejében mestere a zárfeltörésnek. Az igen hatáskeltõ nyitányban az elsõ sárkány megjelenésétõl verejtékek gyöngyöznek a homlokunkon, elsajátítjuk az igen felhasználóbarát irányítást, s hamarosan magunkra leszünk utalva, egy halvány útmutatással a történet további alakulására. Innen béklyóink eltûnnek, mehetünk mindenfelé, amerre a szem ellát.

You are not allowed to view links.
Register or Login

A Skyrim világa hûen merít a valós skandináv alkotásokból és hagyományokból, a vikingek szívósságából, a csaták magasztalásából. A játék kulturális sziporkázása teljesen hihetõ egyveleget alkot, s legalább olyan változatos terepet kínál, mint más The Elder Scrolls-címek. Az építészet és a folklór ilyesfajta reális vonatkozása talán a legerõsebb design érzetét kelti a sorozatban. De miért ragadnánk le a belsõ tereknél, amikor vár minket a vadon? Hatalmas hegyek merednek az ég felé minden irányban, elsõ látásra a szabadság tényleg határtalan. Sziklákat mászhatunk meg, meredek lejtõkön ereszkedhetünk le, netán jég uralta barlangokat kereshetünk fel. Üvöltõ szelek fújnak a magaslatokon, lentebb a tûlevelû erdõkben szarvasokat és sokkal barátságtalanabb lényeket találunk, sziklás folyóvölgyekben banditák verték fel a tanyájukat. Minden egyes felfedezéssel teli óra igen maradandó élménnyel és kihívással kecsegtet. Fõleg, ha be is térünk ilyen-olyan barlangokba, melyek már egyáltalán nem olyan ismétlõdõek, mint az Oblivionban, hiszen itt nagy mûgonddal, kézzel alakították ki azokat, s számos fejtörõt kell abszolválnunk, mire újra megpillantjuk a napfényt. Netán felfedezünk egy szikla oldalába vájt, elhagyatott, kíséretjárta erõdöt? Rajta! Elég sokszor tátva marad a szánk – adott minden, hogy a szerencsevadász vándor megtalálja számításait, az elejétõl a végéig.

You are not allowed to view links.
Register or Login

A fõ küldetésszál csupán egy töredéke annak, amit a játék kínál. Dragonborn felemelkedése és a sárkányok terrorjának megfékezése lesz a mi hálás tisztünk, de lehetõségünk van arra, hogy egy ideig jegeljük az eposzi szálat, és más tennivaló után nézzünk. Mert igazi zûrzavar uralkodik a provinciában, mely a társadalmi és politikai kavarás melegágya. Felkereshetjük a szabadságért lázadók vezérét, Ulfric Stormcloakot, aki a nordok leendõ királyaként tetszeleg. A fajok közti ellentétekbe is beleszólhatunk: vallási elnyomással, etnikai harcokkal szembesülünk, családok közti vérbosszúban vehetünk részt, árulással és gyilkosságokkal tarkítva. De Tamriel makacs félistenei, a daedrák is igyekeznek beavatkozni a halandók dolgába. A Skyrim minden esetben gazdag és érdekes narratívával szolgál, annak ellenére, hogy egy nem lineáris RPG-vel van dolgunk, olyannyira, hogy a többi, sok érdektelenséget felvonultató próbálkozás elbújhat mögötte.

Forrás:http://www.gamekapocs.hu/cikk/1723/the_elder_scrolls_v_skyrim_teszt

Re:The Elder Scrolls V:Skyrim

Reply #1 – 2011. December 24. - 22:41:29

Igazán köszönöm a cikket! Én is írni akartam volna róla...de így ez is meg van oldva!