A Left 4 Dead ízig-vérig multi-móka. Tökéletes játékmeneti összhanggal toboroz össze négy kiválasztottat, és a furfangos, jól felépített pályákra eresztik õket a megállíthatatlanul hömpölygõ, vicsorgó kriptaszökevények ellen. Süt róla a hangulat, s mint jótól lopni nem bûn, ugyanúgy ismerõsek lehetnek bizonyos szituációk George Romero filmjeibõl, vagy a 28 nappal késõbbõl. Dinamikus hentelésen van a hangsúly, elsõsorban emberi játékosok asszisztálásával, s ez adja meg a valódi ízt, ezt a fajta plusz feelinget lehetetlen átélni gép által irányított társakkal, ám a játék erre is lehetõséget ad.
Egy szokatlan módon épkézláb kerettörténetet is összerittyentettek a cucc alá: a nemzetek társadalmai elõvigyázatlanok voltak, olyan biológiai dolgokkal kísérleteztek, melyekhez nem volt meg a kellõ és biztonságos tudományos háttér. A következmény minden képzeletet felülmúlt: a lakosság megfertõzõdött, falánk és agresszív fenevadakká vált a többség, míg a csekély túlélõ mégis megpróbálja helyrehozni a helyrehozhatatlant, felveszik a harcot a kíméletlen élõholt-sereggel. Az immunitást meg kell becsülnünk, a négy fõszereplõ egyetlen szerencséje, hogy jó helyen voltak jó idõben, ám ha ott maradnak, a túlerõ elõbb-utóbb rájuk ront, ki kell hát törniük. Akár, Zoey, a fiatal, szemrevaló csaj bõrébe ugrunk bele, akár Billébe, a megfáradt és tapasztalt veteránéba, vagy Louiséba, a középosztálybeli irodai aktakukacéba, esetleg a Francisébe, a nagydumás, lázadó motoroséba. Eltérõ karakterek, eltérõ harcmodorral, könnyedén megtalálhatjuk a nekünk szimpi szereplõt, az út hosszú lesz, minden idegszálunkkal azon kell lennünk, hogy felülkerekedjünk az elátkozott ellenfeleken. Egyszerû a képlet, ám a Valve-tól elvárható részletességgel van kidolgozva minden egyes játékkal eltöltött perc.
A cél az, hogy egyik biztonságos helyrõl eljussunk a másikba, ahol állást menthetünk. Ha éppen nem lenne kéznél négy emberi játékos, akkor az MI irányította társakkal is kitölthetjük a hézagokat. A gép elõtt pedig le a kalappal, nem lõ oldalba, ha az útjába lennénk a célzásban, de ha túlságosan leamortizálódnánk, készséggel a segítségünkre siet, persze nem mindig a kellõ idõben. Persze a nehezebb szinteken kevés lehet a mesterséges intelligencia, rá leszünk vezetve, hogy valódi segítõket toborozzunk magunk mellé a netes körökbõl. A pályák végén aztán egy statisztikai képernyõhöz jutunk, ahol precízen fel van vezetve, hogy ki ölte meg a legtöbb zombit, ki osztotta ki a legtöbb fejlövést, ki nem ügyelt a barátságos tûzre, valamint összesen hány ellenfelet sikerült likvidálni. Aztán mindenki a maga módján örvendhet. Ezek függvényében derül az ki, hogy ki a leghatékonyabb zombiölõ, azaz aki pontosan céloz és ügyel barátai testi épségére. A szintek úgy épülnek fel, mintha egy filmben lennénk, vagyis nem egyben, hanem többen is. A változatosság döbbenetes: megfordulunk kórházban, kihalt repülõtéren, csendes kikötõben és fák övezte, vidéki tanyavilágban. Az biztos, hogy egyhangúságot nyomokban sem fogunk tapasztalni.
Szintúgy nem lehet panasz a derék élõholtak kínálatára. Ennyire sokszínû rémség megalkotása dicsérendõ. Filmekbõl ismerõsek lehetnek mindegyikük, ám egy lényeges szempont alaposan rálicitál arra a tévhitre, amit eddig a cammogó, lassan mozgó csõdületrõl hittünk. A Left 4 Dead zombijai ugyanis embertelen sebességre képesek, szinte alig észleljük õket, máris elõttünk teremnek, hogy belõlünk lakmározzanak. Ajtókat törnek be, nagyokat szökkenek, és szinte megállíthatatlanul özönlenek. Ugyan értelemrõl nem tesznek tanúbizonyságot, ám magas számuk tiszteletet parancsol, viselkedésük kimerül annyiban, hogy megindulnak a legközelebbi kiszemeltjük felé. Ne ijedjen meg senki, ez tökéletesen elég a kihíváshoz. Vannak egzotikusabb zombik is, melyek már furfangosabbak mezei társaiknál, ergo veszélyesebbek. A Vadászok hatalmasat képesek ugrani és földre szegezni a figyelmetlen játékost, a Dohányosoknak bazi hosszú nyelve van és a békához hasonlóan ragadják meg vele a túlélõk valamelyikét, a Boomer méretei tekintélyt parancsolnak, általában képesek felrobbanni és a savas belsõségeivel károsíthatják a testi épségünket, vagy egyszerûen csak lehánynak a legváratlanabb pillanatban. Némelyek ideiglenesen megvakíthatnak, végül a Boszorkányok egyetlen jól irányzott csapással a túlvilágra küldhetnek.
Megszokott játékbeli élmény, hogy folyton lõszerhiányban szenvedünk, vadászpuskákkal, géppisztolyokkal nem lenne olyan kemény a kihívás, rá leszünk szorulva vagy pisztolyunkra, amihez ugyan korlátlan skuló jár, ám sebzése és hatékonysága igen csekély. Vagy ideiglenesen csõbombákat és Molotov koktélokat is dobálhatunk, vagy benzines tartályokat alakíthatunk át, amiket útjaink során guberálhatunk. Adott területre való jóságokra is rákészülhetünk, ha éppen látjuk, hogy a horda hamarosan át fogja törni az acélkerítést, nosza lepjük meg a belépõket egy égõ barikáddal, közvetlen azután, amikor áttörnek. Ha netán fûbe harapnánk, akkor a következõ respawn területen éledünk újjá, a történetbe ez úgy illeszkedik, mintha a társaink egy újabb túlélõt találnának, aki mellesleg pont úgy néz ki, mint a korábban elhalálozott delikvens.
A játék négy fejezetre van bontva, egyenként, normál nehézségi beállításokon alig háromnegyed óra játékidõvel rendelkeznek, ami valljuk be, igen csekély. Ugyan ez az idõ kitolható, ha feljebb vesszük a nehézségi csúszkát. Igazából a fejlesztõk tisztában vannak vele, hogy az erõsség az újrajátszhatóságban rejlik és ezt ki is használták. Tény, hogy nincs két egyforma menet, az események másképpen is alakulhatnak, mint korábban. A program felismeri, hogy milyen képességû a gamer és az ellenfelek mennyiségét is ennek megfelelõen lövi be. Ha bénább, kevesebb zombit kapsz az arcodba, ha ügyesen osztod a headshotokat, akkor kapsz még több rusnyaságot és kevesebb lõszert. Így is van elég vér a pucádban?
De nem csupán a túlélõk ténykedéseibe szólhatunk bele, a Versus mód keretein belül lehetõségünk van az élõholtak oldalán is harcba szállni a fincsi falatokért, érthetetlen módon csupán a kampány két adott fejezetében. Ilyenkor nem mezei, hanem különleges képességekkel megáldott rémséget (lásd korábban) irányíthatunk. Ilyenkor az emberek célja, hogy eljussanak a menedékházba és túléljék a szörnyáradatot addig, míg ki nem vonják õket. A zombik célja az, hogy ezt megakadályozzák. Egyedi varázsa van ezeknek a küzdelmeknek, pláne, hogy pontokra is megy, nem csupán az adott csatán van a hangsúly, hanem a kampány végi értékelésen. Bár szerintem kissé nehezebb dolguk van, felfegyverkezett élõkkel szemben, mégis felállítható a sikeres taktika: pl. a Boomer megvakítja a nagytöbbséget, utána az aprítók nekiesnek a megtorpant túlélõknek.
Bár a Source engine már nem mai csirke, mégis képes látványos megmozdulásra. A részletgazdagság, az aprólékosan felépített külsõ és belsõ terek hozzáértõ kialakítása elvonja a figyelmünket a grafika idejétmúltságáról. Meg aztán a pergõ küzdelmek közben kinek van ideje az asztal alá bújva felfedezni a hiányosságokat? Az árnyék és fényeffektek mégis kimagaslanak, az elemlámpák fényében a falra vetülõ árnyékok tökéletesek és a vaksötétet szakaszonként megvilágító torkolattûzben való tájékozódást ugyan szokni kell, mégis rábízhatjuk magunkat, minõségi! Az optimalizáltság dicséretes, elfelejthetjük a motorra jellemzõ hosszú töltési idõket, mert a következõ szintre alig kell várnunk pár másodpercet. Az audio terén szintén csak elismerõ bólogatásra telik tõlünk, apró megnyilvánulások, gesztusok, káromkodás mind a helyén van, bár a zombik néha tök ugyanúgy üvöltöznek, mégsincs deja vunk. A zenék a pillanatnyi akció hevéhez igazodnak, a kérészéletû nyugalmas másodpercektõl kezdve a dinamikus rémáradat-henteléséig.
Nyugodtan kijelenthetõ, hogy jelen játék tartalma tökéletesen kifinomult multis hagyományokra építkezik, maga az atmoszféra is a klasszikus zombifilmeket idézi, s még többedmagunkkal játszva is néha a frászt hozza ránk. A prezentálásra egy panasz sem lehet, a hangoktól a hátunkon áll fel a szõr, mégis az átgondolt balansz a játszhatóságnak kedvez, kooperatívban pedig egyértelmûen az év sikervárományosa. Az újrajátszhatósági faktor magas, mindenkit csak gyõzködni tudok a beruházásáról, a Turtle Rock esetében pedig nyilvánvaló a fejlõdés. A Left 4 Deadben minden potenciál megvan, hogy az online játszóterek ne legyenek üresek, a zombi-apokalipszis megfékezése vár minden online huszárt.
