Elek Attila - Miért nincs pénze a magyarnak? (2011.05.10.)

[' Tzs ,]

Miért nagy az államadósság?

Vigyázat! Az elején a szokásos figyelmeztetés! Írásunk felzaklató lehet, mert megkérdõjelez olyan gazdasági alapvetéseket, melyeket belénk ültettek. Szerintünk ezek hamis adatok, nem igaz dolgok, de annyiszor hallottuk már õket, hogy elhisszük. Azoknak meg egyáltalán nem ajánlott a tovább olvasás, akik a magyarokat kommunistákra és fasisztákra osztják be, vakhittel vannak egyes politikusok iránt és építik a saját vezérük (kinek ki) személyi kultuszát.

Azzal hülyítik a magyart, hogy az államadósság után “nyomoznak”!

Óriási kérdés után nyomoz a kormány. „Szakértõk” és talpnyalók hada vizsgálja, hogy ki a felelõs az államadósságért. Riogatnak azzal, hogy az államadósság immár a GDP 80%-a. Ez csak annyit bizonyít, hogy megint hülyének nézik a magyart és mindenféle idegen szavakat és érthetetlen számokat mondogatnak. A valódi cél nem az ország jóléte, hanem a belsõ politikai ellenféllel való leszámolás. Nevetséges együgyûség! És a magyar elhiszi. Matematika tanárként nagyon fáj, hogy a magyar nép nem tud elvégezni egy egyszerû százalékszámítást. Nem kell ide bizottságosdi, meg szakértõk hada. Megmondom, miért nõtt 2002 és 2010 között a GDP 65%-áról 80%-ára az adósság. Nagyon egyszerû! Két dolog miatt. A 100 napos programban Medgyessy-kormány az MSZP, az SZDSZ és a Fidesz támogatásával (személyesen Orbán Viktor az adósságûzõ! szavazatával) megszavazott egy csomó kiadás, melynek nem volt fedezete. Késõbb visszatérünk rá, hogy mi lett volna ennek a lényege és pozitívuma. A 100 napos program tehát az elsõ oka az államadósság jelentõs növekedésének.

Orbán Viktor, a nagy adósságleépító ellenzékbõl is megszavazta Medgyessynek a 100 napos programot! Aztán mikor nem tudtuk fizetni a számlát hátraarcot csinált. A valódi ok azonban más.

Amikor viszont nem tudtuk fizetni ennek költségeit jött Gyurcsány, aki valóban elhazudta a 2006-os kampányt sikeresen(!) és megszorított, hogy ne növekedjen az államadósság tovább. A Fidesz és Orbán, aki persze ugyanakkorát hazudott, vagy még nagyobbat, mint Gyurcsány (rosszabbul élünk, mint 4 éve) elbukta a választást és vérig sértõdött. Ezután Gyurcsányt a velejéig romlott és belsõ koncokért harcoló belsõ pártellenzéke megbuktatta, az öszödi beszéd kiszivárogtatásával, Orbán lecsapott az alkalomra és mindent megtorpedózott, amit Gyurcsány csinált volna, mint megszorítást, adósságcsökkentést.  Így a 2008-s válság után a magyar GDP (nemzeti össztermék)  két év alatt mintegy 10%-kal csökkent. Nos, általános iskola 5 osztályos anyag, hogyha az alap csökken és a százalékérték nem változik, akkor a százalékláb növekszik. Ez tehát a 2. ok, hogy mitõl növekedett az államadósság a GDP 80%-ára.

Ötödik osztályos tananyag a százalékszámítás. Sajnos a magyarok 90%-a nem tud százalékot számolni! Ezt használja ki a kormány és az uzsorások!

A valódi kérdés azonban az, hogy miért hülyítik a magyart azzal, hogy az államadósság mértékét a GDP százalékában fejezik ki. Megmondom! Azért, hogy ne értse. Az emberek 90%-a azt sem tudja mi az a GDP, ha meg tudja fogalma sincs mekkora annak össze. A többség meg persze nem tud százalékot sem számolni, talán csak számológépen.
Miért nem lehet azt mondani, hogy a hazánk adóssága 130 milliárd dollár és ez után évi 8-10 milliárd dollár kamatot fizetünk. Miért nem lehet? Azért, mert ezt megértené a magyar és még fel is lázadna ellene. Ezért marad tehát az unalomig ismert de érhetetlen téma. a GDP-rõl és a százalékokról.  2010 elsodorta az MSZP-s vezetést és jött a Fidesz 2/3!
És innen érdekes a téma. A Fidesz is tudja, hogy nem jó dolog uzsorásoknak fizetni évi 8-10 milliárd dollárt. Ki szeret egyébként uzsorát fizetni? Ezért el szerette volna ezt kerülni. De mit tett szegénykém? Elzavarta az IMF-t (nagyon helyesen egyébként!) és hõsként ünnepelteti magát. A magyar meg ünnepel. Senki sem kérdezi meg, hogy de Viktor, mibõl fizetjük ki az adósságot, mert eddig az IMF-tõl kértünk kölcsön az uzsorakamatok fizetésére. Ha valaki megkérdezné, a válasz az lenne, hogy hazánk már a piacról finanszírozza az államadósságot. Ez mit jelent? Azt, hogy nem az IMF-tõl veszünk fel uzsorakölcsönt, hanem egy másik uzsorástól még nagyobb kamatra. Atyaég! Mi ebben nekünk akkor az üzlet? Hát annyit lehetne mondani, hogy az IMF beleszól, hogy mit tegyek ez a nagyobb uzsorás meg nem. Csak egy a lényeg fizessük vissza a kamatot. De mibõl, könyörgöm?

Orbán Viktor 2001-ben az Európai központi Bank befolyása alá helyezte a Magyar Nemzeti Bankot. Azóta se a magyar kormány, se a magyar Parlament, se a magyar választópolgárok nem gyakorhatnak felügyletet “saját” Nemzeti Bankjuk felett. Ezzel persze nem nagyon dicsekszenek!

Jelenleg tehát semmi mást nem csináltunk, mint adtunk a sz.rnak egy nagy pofont és még nagyobb kamatra veszünk fel kölcsönt. És itt a valódi kérdés!!! Miért kell nekünk kölcsönt felvenni egyáltalán?
Most kapaszkodjon meg, mert vagy eldobja a billentyûzetet vagy lehülyéz engem, de mindenképpen megdöbben. Vigyázat!

AZÉRT KELL NEKÜNK KÖLCSÖNT FELVENNI, MERT NEM NYOMTATHATUNK SAJÁT FIZETÕESZKÖZT, AZAZ FORINTOT!

Közgazdasági alaptétel ugyanis, hogy az a pénzmennyiségnek és az árualapnak egyensúlyban kell lennie. Ha ugyanis több a pénz, mint az áru a polcokon, akkor az inflációt okoz! De ugyanilyen fontos az is, ha van áru, de nincs pénz, akkor meg bedöglik a gazdaság, az emberek csak pénz nélkül sóváran állnak az áruval megrakott polcok elõtt. Nincs vásárló erõ.
Igen ám, de az elsõ Orbán kormány 2001-ben módosította a jegybank törvényt, amellyel lemondott a pénzkibocsájtás jogáról és a Magyar Nemzeti Bankot (MNB) az Európai Központi Bank felügyelete alá helyezte. Ezt persze Orbán azért csinálta, mert akkor ez volt a politikai érdeke, õ akarta bevezetni a Unióba az országot, és ugye a belépés feltétele volt a MNB felügyeletének átjátszása az Európai Központi Banknak. Orbán koppant, mert 2002-ben a szocik gyõztek és már megbánta, mint a kutya, aki hetet kölykedzett, ezt a (hazaáruló?!) lépést.

A szocik meg mosolyogva fürödtek a dicsfényben, mint azok, akik az országot az Unióba vitték. A magyar meg örült. Igaz, hogy most meg vakargatjuk a fejünket, hogy miként lehet a cukor ára 400 forint, és hogy miért romboltunk le 8 cukorgyárat. Elmélkedhetünk azon, hogy 20 év alatt a 20 milliós sertésállomány miként csökkent 2 millió alá. Morfondírozhatunk azon, hogyan lehet a kanadai bab és lencse olcsóbb, mint a hazai. De aztán azt mondjuk, hogy ez a piac. Az olcsóbbat vesszük meg, meg biztos nagy tételben vásárol a Lindl, ezért tudja olcsóbban adni. Egy nagy frászt kérem! A piac már régen nem szabályoz semmit sem. A „piacot” szabályozzák, meg minket, a mi agyunkat mossák ki hülyeségekkel.
Orbán tehát csapdahelyzetben, van és nem meri megmondani az országnak, hogy neki sincs más terve, mint Gyurcsánynak! Látja, hogy csökkenteni kell az államadósságot, mert belefulladunk az uzsorába, de két dolgot tud csak tenni õ is. Az egyik a megszorítás, igaz õ becsomagolja és Széll Kálmán tervnek hívja. Nézzen mindenki önmagába. A legelvakultabb Fidesz Orbánfan is látja nap, mint nap a példákat saját környezetében, hogy milyen megszorítások vannak és milyenek jönnek még. A másik illúziója, a Matolcsy által vizionált gazdasági növekedés, a gazdaság felpörgetése. Nos,  kérem felejte el! Amíg nincs belsõ fogyasztás, addig csak 2-3 %-kal növekedhet csak a gazdaság. Már most lehet tudni (ill. 2008 óta), hogy a még Gyurcsány-Bajnai által intézett Mercedes, AUDI beruházással 2013-tól 4-5% lehet a GDP bõvülése. A baj az, hogy ez mindenféle kormány nélkül is meglesz. Ehhez nem kell Orbán, meg Matolcsy.

A kérdés, hogy mikor jön ra a magyar vezetés, hogy a magyar belsõ pénzkészletet kell bõvíteni, de nem kölcsönpénzzel, hanem magyar pénzkibocsájtással. Agyvérzés kerülget, amikor Simor András (meg Járai is ezt tette) jegybankelnökök alapkamat emelést helyeznek kilátásba, mert szerintük infláció fenyeget. Ezeket a közgazdászokat, mind el kellene zavarni az IMF-hez dolgozni. A vakok az hiszik, hogy még igaz, amit az iskolában tanultak, hogyha kamatot emel, akkor az emberek jobban megtakarítanak, következésképpen kevesebb pénz lesz a piacon, tehát kevesebbet fogyasztanak így csökken az vásárlóerõ és az infláció. Szegény kis ügyifogyikáim csak azt nem veszik észre 100 milliós vagyonuk mögül, hogy az inflációnak már semmi köze nincs a pénzkészlet nagyságához. Csökkenthetik a pénzkészletet a felére is akár, az olaj ára akkor is emelkedni fog, a gáz ára akkor is rakétaként emelkedik, a búza és a cukor ára az egeket súrolja. De könyörgöm, nem azért mert a magyar nép annyi benzint és cukrot vásárol, hogy az felhajtja az árakat, hanem azért, mert szivarfüstös szobákban 20 elnyomó gazember megállapodik ebben.

Amíg a régi közgazdász iskolák emberei vannak vezetõ helyeken legyenek Fideszesek, függetlenek, vagy szoci közeliek esélyünk sincs semmire. Egyszerûen nem értenek hozzá. Csak a “befektetõket” tudják kiszolgálni! www.szabadeuropa.com

Amíg a magyar emberek 80 százaléka becsületes munkáért 80-100 ezer forint nettót visz haza harmadikán, és abból ötödikére befizeti a sárga csekkeket és marad esetleg kajára némi pénze, amíg a magyar nyugdíjas 60-70 forintból kénytelen kihúzni 30 napig, addig itt lehet beszélni gazdaság fellendülésrõl, meg a munka világáról, Széchenyi tervrõl. Ez ugyanolyan hazugság csak, mint Kóka pannon pumája. Mindezt úgy, hogy ugyanazért a munkáért 300 kilométerrel nyugatabbra 5-10-szer annyi pénz kapnak az emberek. Ráadásul még hülyének is nézik a többséget, akik csak álmodozhatnak 200-300 ezer forintos bérrõl, hogy a nagy adócsökkentéssel mindenki jól jár. Ja, igen mindenki, akinek annyi a pénze, és a többi 8 millió?

[' Tzs ,]

Az idõrablás

Az elõzõ részben megnéztük és immár sokadszor megismételtük, azt a formabontó tételt, mellyel az embereket, többek között a magyar embereket etetik. E sorok írója 44 éves és bõven élt hát az átkosban, de mindig is a piacgazdaságba vágyott. Nem tagadom kedvenc sorozatom volt az Onedin család. Szájtátva bámultam a kapitalista versenyszellemet és a piacgazdaságot. Csodáltam a nagy hal megeszi a kis halat effektust.

A valódi kapitalizmus, és piacgazdaság álma. Mára egyértelmû, hogy illúzió!

Az ember aztán idõvel rájön, hogy mindez hazugság, mert jelenleg minden pár család kezében van a Földön. Nézzük tehát a bizonyítékokat. Már sokszor rámutattunk, hogy a magyar államadósság visszafizethetetlen, mert a rendszer úgy van kialakítva, hogy ne lehessen visszafizetni. Alapadatok 1990-ben az adósságunk 20 milliárd dollár. 2010-ig visszafizettünk 150 milliárd dollár kamatot. A tõketartozásunk meg 132 milliárd dollár lett. Aki egy kis matematikai érzékkel meg van megáldva, az könnyen rájöhet, hogy ilyen kamatterhek és feltételek mellett az adósság visszafizethetetlen és csak a nemzetállamok elnyomását szolgálja. Nem ez nem csak magyar példa, nézzük csak például Görögországot.

Uzsora hitelért cserébe éppen most kényszerítik rájuk a privatizációt, vagyis megszerzik a görög nép vagyonát.  Minket magyarokat, másként hülyítenek. Az elsõ, hogy elhitetik velünk, hogy nálunk piacgazdaság van. Nos, kérem nincs. Mert, ha lenne, akkor a piac szabályozná a dolgokat. Ha lenne, mûködnének az alapvetõ közgazdasági szabályok. Olyanok például, mint a kereslet-kínálat szabálya, vagy a pénzmennyiség nagysága és az infláció kapcsolata. De nem mûködik.

Azt még be lehet nekünk mesélni, hogy azért keresünk kevesebbet, mint a „nyugati” országok, mert nem vagyunk olyan gazdagok, és nem termelünk annyit, stb. Igen ám, de ha ez igaz lenne, akkor viszont az alacsony vásárló erõ és az alacsony kereslet miatt nálunk olcsóbbnak kellene lennie az áraknak is. De nem ez történik, sõt. Ugyan magyarázza meg valamelyik nagyokos közgazdász, hogyan lehet az, hogy Autszriában például (ahol 1 millió forint az átlagfizetés) olcsóbb az áram és a távfûtés, mint nálunk. Ja és olcsóbb az tej, a cukor, a burgonya, és még a mars csoki is. Ha a kereslet-kínálat szabályozná az árakat, akkor a tízszer nagyobb vásárlóerejû sógoroknál sokkal magasabbnak kellene lennie az áraknak, mint nálunk. Ehelyett ugyanannyi, vagy olcsóbb ott minden. Természetesen nincs erre más válasz, mint csak az, hogy valójában már régen nem a piac szabályoz.

Minden, ami zajlik az népvakítás.

Az egyetlen cél a következõ. Meddig nem gondolkodik egy ember? A válasz, amíg nincs ideje. Nos, az emberektõl két féleképpen lehet az idejüket elrabolni.

1.    Addig kell õket dolgoztatni, õket, hogy hulla fáradtan rogyjanak az ágyba. Ezért tartják mesterségesen alacsonyan az életszínvonalat, mert tudják, hogy a magyar amúgy dolgos és tud termelni. Ha egy kicsivel jobban megy, vagy menne neki, rögtön jön az áremelés. (Benzin, cukor, étolaj, stb.) És a magyar újra nem gondolkodik, hanem leszegi a fejét és hajt tovább. Kell a pénz a sárga csekkekre. Másod-, harmad állás, 10-14 óra munka naponta az elsõ infarktusig.

2.    Ha valamilyen csoda folytán mégis lenne ideje, vagy már nyugdíjas, vagy munkanélküli, akkor is meg kell akadályozni abban, hogy gondolkodjon, mert még rájönne a pénzügyi átverésre. A megoldás, a szórakoztatás. Odaszögezik a TV készülék elé a magyart. Az emberek persze tudják, hogy átverik õket a TV-vel, szégyenlik is ezt, és ugye azt mondják, hogy láttad a Gyõzikét, én ugyan nem nézem, de éppen átkapcsoltam. A frászt. 2 millió(!) ember nézte. Minden ötödik magyar.

Akit Gyõzikével nem tudnak beugratni, annak is ott a TV drog. A magyarok ahelyett, hogy napi fél órát elmélkednének a világ dolgain, vagy a családjukkal töltenék az idõt, izgulnak Alekoszon, várják a Mega X átverõ faktort, még mindig milliók tapadnak a képernyõre a Barátok köztért. Ha valaki azt hiszi, hogy õ nem ilyen. Dehogynem! Nem sokban különbözik ezektõl, az NCIS, a különbözõ helyszínelõk, a Gyilkos elmék, a Dr.Csont, a Bajnokok ligája, a Született feleségek, a Szex és New York, a vészhelyzet, a Grace Klinika, vagy a drogot népszerûsítõ Dr. House.

Amíg mi magyarok halálra dolgozzuk magunkat, vagy a TV mákonyába ragadunk, addig a mindenkori kormány elhiteti velünk, hogy nincs pénz. Persze mindannyiukat bábként mozgatják. Hiába vív Orbán gazdasági szabadságharcot, ha odaadta 2001-ben a Magyar Nemzeti Bankot, a pénzkibocsátás jogával együtt az EU-nak. Mivel akar szabadságharcot vívni? Kölcsönvett uzsora pénzzel? Visszavásárolta a MOL 25%-át. De mibõl könyörgöm? A Bajnai-kormány által felvett, de fel nem használt IMF uzsorából. Nekünk meg bemagyarázzák, hogy ez milyen jó most nekünk. Ugyan, minek. A MOL egy multinacionális tõzsdei cég. Mitõl jobb az nekem, magyar állampolgárnak itt Kozármislenyben, hogy 25%-ot birtoklunk belõle. Elmondom, semmivel. De kiadtunk rá 500 milliárd forintot. Az embereknek nincs pénze, sok helyen kikapcsolják az áramot, nincs pénz már 20.-a környékén. De majd Szíjjártó megmagyarázza, hogy a MOL megvásárlása a gazdasági szabadságharc része. Ja, persze. 500 milliárd forint. Orbán Viktor 13 milliárd forintért fellázította az országot, aláírást gyûjtött, népszavazást tartott. A 13 milliárdos vizitdíjért. Most meg csak úgy suttyomban 500 milliárd forint, uzsorakamattal terhelt pénzbõl veszünk egy multi cégbõl 25%-ot. Piacgazdaság, mi?

Le kell csökkenteni az államadósságot, kell fizetni továbbra is az uzsorakamatot. Azt már senki sem teszi hozzá, hogy GDP arányosan egypár Európai államnak sokkal magasabb az adóssága, mint nekünk. És mégis jobban élnek. Néhány államnak? Az összesnek! Olaszország, Portugális, Görögország, Anglia, Franciaország, Németország, mind mind nagyobb GDP arányos adóssággal rendelkeznek, mint mi. Mit csinálunk, mi?

Mivel pénz nyomtatni nem tudunk, ezért megnyugtatjuk a befektetõket. Ez magyarul annyit tesz, hogy nyalunk az uzsorásoknak, hogy adjanak még uzsorahitelt, amibõl tudjuk fizetni a kamatokat. Ez jelenleg a magyar gazdasági szabadságharc lényege. És még büszkék is vagyunk rá, hogy idén már 5 milliárd dollár újabb uzsorakölcsönt tudtunk felvenni, amibõl az idei kamatszolgálatot is teljesíteni tudjuk. 5 milliárdot hozzátermeltünk, így ebben az éven is le tudjuk tejelni a 10 milliárd kamatot.
Ön dönt Kedves Olvasó! Gondolkodik ezeken a dolgokon, vagy nem. A döntés az Öné! (Vigyázat, kezdõdik a Dr. House!!! Nemtudomhányadik évad, vadonatúj részekkel)

[' Tzs ,]

A manipulátorok

Kezdjük tehát az e heti részt. Köszönöm a sok hozzászólást és reagálást. Sajnos meg kell állapítanom, hogy még mindig elég sokan elhiszik, hogy nekünk magyaroknak, mint országnak , cégeknek, családoknak és egyéneknek, azért nincs pénzünk, mert ellopják! Ismételtem leszögezem, ez is a megtévesztés része. Persze, hogy lopnak! De, mint azt már sokszor leírtam, az összes lopás elenyészõ részét adja az adósságunknak. Ha valamilyen csoda folytán megszûnne a lopás, nem kerülne érezhetõen jobb helyzetbe a magyar gazdaság. Ezt csak el akarják velünk hitetni, hogy azért nincs pénz, mert lopnak. A lopás természetesen bûn, elitélendõ dolog, és minden eszközzel küzdeni kell ellene. De a háttérben garázdálkodó pénzvilág minden országban örül a helyi „lopásoknak”, mert az ott élõ emberekkel a politikai pártok elhitetik, hogy a másik lop, és emiatt van minden rossz. És ezzel persze az igazi tolvajokra senki sem figyel, õk láthatatlanok.

Kik õk? Hát azok a „befektetõk”, akik nekünk „kölcsönadnak”! Õket név szerint nem ismeri senki, ill. nem „illik” róluk beszélni. A háttérben a kis halak a Rockefellerek dinasztia tagjai, Soros Györgyök húzódnak meg. Az igazi nagy hal a Rotschild világuralmi pénzdinasztia a mai napig. Nem, nem ne is keresse egy bankot sem fog találni sehol a világon Rotschild Bank néven. Az embereknek már rég elültették a fejében, hogy õk már nincsenek is, valami régi bankárcsalád VOLT. Nos, ez persze tragikus tévedés, VAN, csak a háttérben.

Nézzük például Orbán Viktort! Viktor barátunk rájött, hogy több pénz kell a magyar gazdaságba, mert nem lehet másképpen elõre jutni. Szidta, mint a bokrot Gyurcsányt és Bajnait, követelte, hogy nem megszorítás kell, hanem gazdaságélénkítés. És milyen igaza volt! Ahogy megválasztották, szaladt is ki Brüsszelbe, hogy Barrosoval, hogy itt van megjött barbapapa, megérkezett és most nincs megszorítás, hanem pénzt pumpálunk a gazdaságba és fellendülünk. Kedves Barroso elnök Úr végre mi magyarok is megcsinálhatjuk, amit egész Európa a válságban, élénkítjük a gazdaságot, beindítjuk a pénzpumpát. Barroso telefonált egyet „valahová”, majd csendesen letette a telefont és közölte Orbánnal, hogy Viktor sajnos nem megy, folytatnod kell Bajnai megszorításait, mert a hiány nem engedhetitek el. Tudod, most nem „engedik a befektetõk”.
Orbán megdöbbent. Olyan nagy volt a pofon, hogy nem tudta leplezni csalódottságát. De rá jellemzõ módon hamar magához tért és kitalálta a bankadót. A válasz nem késett sokáig az IMF kopogtatott, és fenyegetett. Orbán teljes joggal bepipult és felállt az asztaltól. Az IMF üzengetett, hogy ha nincs egyensúlyban a költségvetés, akkor szívesen ad újabb uzsorahitelt. (készenléti hitel!)

Az elsõ látogatás Brüsszelben. A pofontól megrendült Orbánt a kenetteljes Barroso viszi a mikrofon elé.

Eközben a világban néhány „úr” egy szivarfüstös szobában összehajolt és az mondták egymásnak, hogy a magyarok ugrálnak. Az egyikük tárcsázott és felhívta a szintén az õ kezükben lévõ, általuk pénzelt hitelminõsítõket, hogy Magyarországot leminõsíteni, Orbánt móresre tanítani. A Moody’s, a Fitch és a Standard & Poor’s  egy héten belül leminõsítette hazánkat. Viktor gondolom – szintén teljes joggal – õrjöngött magában és válaszként jött a válságadó és egy olyan lépés, amit õ maga még egy hónappal az események elõtt el sem tudott képzelni. A nyugdíjpénztárak államosítása. Ezt az ötletet csak és kizárólag a Jobbik támogatta, mi több õk vetették fel, de annyira szentségtörõ volt, hogy mindenki elvetette, Orbán is. De most, hogy packáztak vele a sajátjává tette.
Ha a történetnek itt vége lenne, akkor kalap lengetve üdvözölhetnénk Orbán Viktor, az új Kossuth Lajost. Persze Kossuth is bukott a Rotschildokkal szemben. Sokan nem tudják, hogy az 1848-49 forradalom és szabadságharc azért tört ki, mert Kossuth saját pénzt akart kibocsátani, az akkori Osztrák Nemzeti Bank (ONB) tulajdonosa bizonyos Salamon Rothschild ezt nem engedte. Amikor Kossuth mégis megtette jöttek az ismert események. Szóval éljenezhetnénk Viktort és ünnepelhetnénk a gyõzelmet az IMF és a pénzvilág felett.

Salomon Rotschild, Bécs és a Habsburgok igazi ura, nem engedte az önnáló magyar pénz kiadását Kossuthnak. Mivel Kossuth mégis megtette, “kinyírtak” minket. Az események ugye ismertek, csak az ok elhallgatott.

De, eljött, mint minden évben eljön az uzsorakamat fizetésének az ideje. A magyar emberek verejtékes munkával megtermeltek 5 milliárd dollárt 2010-ben. Vagyis többletünk van, mint mindig is volt. A kamat viszont 10 milliárd dollár. Kellene még valahonnan 5 milliárd dollár, de honnan. Az IMF-t most zavartuk ki, mi legyen? Hát menjünk a „piaci befektetõkhöz” – jött az ötlet. Nos, embereink csak egyet nem értenek, meg, mint, ahogy a magyarok többsége sem. A piaci befektetõk és az IMF egy és ugyanaz. Ugyanazok az emberek vannak a háttérben. Leültették Viktort szépen egy szobában, megkínálták szivarral, kávéval. Viktor elõadta, hogy kellene 5 milliárd dollár, mert ugye a komcsik után a csontvázak, stb. Persze bólogattak jóságosan a pénzemberek. Természetesen adunk. Csak egyet kérünk cserébe, egy kis kiadáscsökkentést, megszorítást. De hát azt nem lehet – így Orbán, 8 évig azzal kampányoltam, hogy a baloldal rátör a nemzetére és megszorít, én nem tehetem. – Dehogynem Viktor, ügyes fiú vagy Te, már régóta figyelünk, meg ez a bankadó is micsoda ötlet! Szépen menj haza, bocsáss ki 5 milliárdért dollárkötvényt, majd mi lejegyezzük, és csinálj egy jó kis megszorító csomagot. Persze ne így hívd, úgyis szereted a terveket, nevezd el valami régi magyar pénzügyminiszterrõl, és ünnepeltesd magad, hogy a piacok bíznak benned, hogy lejegyezték a kötvényeidet. Majd a médiával segítünk! Kérdés? – Mi van, ha nem megyek bele? – Viktor emlékszel, hogy engedtük, hogy Gyurcsány ellen menjen a balhé, ne feledd ellened is tudunk csoportokat, pártokat támogatni és pénzelni. Nos, mit választasz? – OK. Kiadjuk a kötvényeket. – Látod, nem vagy Te buta fiú! Tõlünk lehetsz, akár 20 évig is, csak a kamatokat ne felejtsétek el fizetni.

Mielõtt valaki elítélné Orbán Viktort. A világ MINDEN vezetõjét a markukban tartják.

Itt tartunk hát. Persze a fent leírt részek nyilván nem pont így történtek meg, de biztos vagyok benne, hogy fõ vonalaiban megállja a helyét. Orbán persze most azt forgatja a fejében, hogy csökkentjük az államadósságot, és ezzel csökkentjük a kamatterheket is. Persze jó a gondolat, csak még mindig nem érti, hogy ha mondjuk 10 év alatt a jelenleg 140 milliárd dolláros adósságunkból ledolgoznánk vérverejtékes rabszolgamunkával visszafizetnénk 70 milliárdot, és már kezdenénk kijönni a gödörbõl, akkor ezek 1 hónap alatt leértékelik a forintot a felére és ismét 140 milliárd dollárral tartozunk.

Ha valaki azt gondolná, hogy akkor az a jó megoldás, hogy be kell lépni az euorövezetbe, felhívnám figyelmüket arra, hogy ugye nem képzelik, hogy az Európai Központi Bank nem az övék.
Mi hát a megoldás? Természetesen mindenre kidolgozott részletes terveink nincsenek, de ötleteink vannak.

[' Tzs ,]

A nép hülyítése

Miért is nincs pénzünk?

Elöljáróban azonban egy érdekesség. Nem állítok semmit sem, csak leírom a tényeket. A múlt heti hírlevelünk kiküldésekor, a célba ért levelek száma csak ötöde volt a szokásosnak – a Szabad Európa hírlevele (a szerk.). Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a potenciális olvasóink 80%-a nem kapta meg, így nem olvashatta elõzõ cikkünket. Mindez tavaly történt meg utoljára. „Érdekes” egybeesés, hogy mindkét cikkben le volt írva a R.o.t.s.c.h.i.l.d. család neve. (Megpróbálom pontokkal elválasztani, hogy a keresõszoftverek nehezebben találják meg. Vajon miért olyan fontos a kommunikáció akadályozása ilyen témájú írásokhoz?)

Nézzük tehát, honnan lenne pénz? Orbán Viktor maga is rájött, hogy pénz mindössze 3 helyrõl jöhet.

1.    A pénz kibocsátásával, vagyis pénznyomtatással. Ezt a jogot minden magára valamit is adó nemzetállam megtartja magának. Sajnos Orbán ugye, mint azt már többször megírtuk, 2001-ben odaadta ezt a jogot és a Magyar Nemzeti Bankot az Uniónak. Így tehát pénzt nem tudunk nyomtatni, hiába van rá fedezet, a magyar munka, és a magyar javak.
2.    Pénz, lehet még, hitelfelvétellel.
3.    A pénzt pedig meg lehet termelni, munkával.

Nos, Orbán rájött, hogy kelepcében van, az elsõ pont elhibázása miatt. (Ami egyébként akkora szarvashiba, hogy nálam bizony a hazaárulást súrolja!) Viktor viszont annyira veszettül akar bizonyítani, hogy átesik a ló túlsó oldalára és fogvicsorgatva háborút hirdet a 2. és 3. pont érdekében. A baj csak az, hogy nincs a kezében szinte semmi fegyver sem. A hitelfelvételbõl következik ugyebár az államadósság. Orbán kommunikációjának középpontjában most az ezen asdósság elleni harc áll. Kicsit emlékeztet Ceausescura.

Utoljára Ceausescu fizette vissza az adósságot. Tönkre is tette Romániát.

A fiatalok kedvéért a román diktátor volt az, aki mindenáron vissza akarta fizetni a nyugati uzsorakölcsönöket. Az eredmény? Egy gazdaságilag tönkretett, végletesen kiszipolyozott, szegény ország. Kétszer sem mondom, hogy emiatt a döntése miatt törhetett ki a forradalom, mely aztán az õ és felesége kivégzésével végzõdött. (Tegyük hozzá, hogy a Ceausescu házaspár egy elnyomó, diktátor, õrült pár volt.) Orbán tehát harcot hirdet az államadósság ellen. Csökkentjük az államadósságot a magyar GDP 80%-áról 50% alá az új alaptörvény szerint. Százszor elmondják nap, mint nap, hogy a ciklus végére 65-70%-ra csökken az adósság. Igen ám, de minek? Tehetné fel a kérdést a gondolkodó magyar. Nos, én és Ön kedves Olvasó talán e csoporthoz tartozunk. Tegyük fel tehát a kérdést: miért kell csökkenteni az államadósságot mindenáron. Hogy jobban éljünk? Japánnak a saját GDP-jének a 200%-a az adóssága. Az USÁ-nak 100%. Valami azt súgja, hogy az amcsik és a Japánok mégis jobban élnek, mint mi. Viktor tehát rosszul dönt, amikor a magyar nép vagyonát és munkával megtermelt jövedelmét olyan kútba dobja (erõltetett adósságcsökkentés), aminek semmi értelme nincs.

Így, csak a feneketlen kútba dobjuk a pénzünket!

Ez olyan, mint a devizahitelesek törlesztése. Saját példa. Vettem egy használt autót 4 éve. 600.000.- forint hitelt vettem rá fel, persze CHF (svájci frank) alapon. A négy év alatt visszafizettem 1.000.000.- forintot, a tõketartozásom jelenleg 800.000.- forint, az autóm értéke 200.000.-! Gondolom nem egyedi a példa. Szerintem mindenki ismer ilyen embert, akinél hasonló a helyzet, talán éppen saját magát. Nos, Viktor abban téved a legnagyobbat, hogy nem fogja fel – az állam a legnagyobb devizahiteles. Így, ezzel a gazdaságpolitikával sohasem lesz esélye visszafizetni az uzsorát. A csapdahelyzet persze az, hogy ha valaki mással mer próbálkozni, a nemzetközi pénzvilág azonnal elmozdítaná.
Nézzük a másik dolgot, a termelést. Igen pénz lehet elõállítani termeléssel, munkával. Viktor rájött! Ezért kiadta a jelszót, hogy 1 millió új munkahely! Csak az a baj, hogy barátunk azt nem vette észre, hogy nálunk a termelõ munkahelyek mind olyan külföldi kézben vannak. Hiába adja õ ki a jelszót, hogy munkahely teremtõdj!, az csak nem akar teremtõdni. A hazai, valódi munkahelyekhez belsõ fogyasztás kell. De valódi belsõ fogyasztás, ugyebár magyar termékekkel, és persze magyar pénzzel, amit ugyen nem állíthatunk elõ. Ezért nem tudunk fizetésemelést adni a közalakalmazottaknak és a nyugdíjasoknak. De hiába, nincs magyar termék. Már régen nincs. Az élelmiszeripar lehetne, de már eladtuk a nyugati „befektetõknek”.  Az energiaipar lehetne, de már régen nem kell a bányász, mert már gázzal fûtünk, az meg nekünk ugye nincs.

Orbán kínjában, hogy úgy érezze mégis csinált valamit, a szocialisták által felvett IMF pénzbõl visszavásárolja a MOL 21%-t! 500 milliárd forintért! Hihetetlen és tragikus tévedés. A MOL nem energia termelõ vállalat, hanem csak egy kereskedelmi egység, ami a behozott méregdrága olajat elosztja a magyar területen. Semmi befolyása nincs az energiaellátásra, mert ha az oroszok, vagy az arabok elzárják a csapot, akkor tökmindegy, hogy 1%-unk, vagy 100%-unk van a MOL-ban. De Viktor jól akart aludni, és visszavásárolt. Pánik! Semmi más. A tehetetlenség netovábbja, hisztérikus pánik!

Orbán, a MOL vásárlással megnyomta a pánikgombot. Érthetetlen tragikus cselekedet, felesleges pénzkidobás, egy újabb esély oda.

Ijesztõ mértékben nõtt eddig a munkanélküliség, jelenleg 100.000 munkahellyel kevesebb van, mint 1 éve. Persze el lett küldve egy csomó közalkalmazott. Viktor és Matolcsy vissza akarják vezetni a munka világába az embereket. Csak, mint a struccok bedugják a fejüket a homokba és nem veszik észre, hogy nincs munka. NINCS MUN-KA!! És ezzel a hozzáállással nem is lesz. Radikális gazdaságpolitikai fordulatra van szükség.

Egy önálló nemzetállamnak ilyenkor a fegyverei, a vám, a hazai áruk védelmében, a saját pénzkibocsátással növelni a gazdaságban lévõ pénz mennyiségét, hogy az fel tudjon pörögni, és leértékelni a saját valutát, az export segítésére és az import visszaszorítására. De vámot nem vezethetünk be, mert ugye beléptünk az Unióba, pénzt nem nyomhatunk, mert ugye Viktor lemondott róla 2001-ben, a valutát meg nem értékelhetjük le, mert akkor a nemzeti lakásvagyon idegen kezekbe kerül fél éven belül (devizahitelesek).

Mi történik most? A csata abból áll, hogy Orbán és Matolcsy állnak a csatamezõn, két tigris tankkal szemben, és rázzák az öklüket és köpdösik, rugdalják a tankokat. Pedig volt egy csúzlink és egy furkósbotunk is, de elcseréltük õket két MOL papírra. Este hazajönnek és elmondják nekünk a Híradóban, hogy ma is jól harcoltak.A kérdés csak az, hogy mi lesz, ha a tigris tankok köhögnek egyet és beindítják a motorokat. Tudjuk, kik vezetik õket! Persze lehet, hogy vannak még titkos csodafegyvereink, mint a szappanbuborék fújás, és állítólag nagy reményekre jogosít a vajákos Biri néne visszavezetése a munkavilágába, a Ludas Matyiból. Hát nem tudom!


forrás: Elek Attila / www.szabadeuropa.com