Aki napjainkban igazán maradandót akar alkotni a slasher mûfaján belül, annak fel kell kötnie a gatyáját. A tapasztalt horror-rajongók gyakorlatilag láttak már mindent, ami vásznon ábrázolható, úgyhogy azért nem árt egy eredeti ötlet, ha nem tucatfilmet akarsz készíteni. Ryuhei Kitamura (Midnight Meat Train, Versus) neve azért ismerõsen cseng a szakavatott fülekben, így érdeklõdve vártam, hogy a japán rendezõ mire jut ezzel a tök átlagosnak induló történettel. Úgy alakult, hogy két napon belül másodszor is jutott egy WWE szupersztár a kiválasztott filmembe, bár Brotus Clay nem igazán kapott nagy teret színészi tehetségének kibontakoztatásához. Ami persze nem is baj, hiszen profi pankrátor lévén inkább ijesztõnek kell lennie, az pedig gyárilag rendben van. A mérsékelten boldognak tûnõ fiatal pár épp szeli át Amerikát, amikor egy semmi közepén lévõ étteremben beléjük köt egy helyi vagány csávó. Ekkor még ép bõrrel távoznak, de pár kilométerrel odébb már nincs ilyen szerencséjük. Mondanom sem kell a sztori eddig rettenetesen eredetinek tûnik. A helyi banda rablásnak szánt akciója azonban nem várt fordulatot vesz, és ezután aztán már semmiben sem lehet biztos a nézõ. Nem szeretném lelõni a legnagyobb poénokat, de bátran állíthatom, hogy a stílus szerelmeseinek mindenképpen ajánlott darabról van szó. Nem váltja meg a mûfajt, de pont annyi csavar van benne, amitõl szórakoztatóvá válik. Ugyan a kis költségvetés végig érezteti hatását, de azért az explicit vérengzésnek nagy teret engedtek az alkotók, és Luke Evans kõkemény. Abszolút kellemes meglepetés volt a No One Lives a mostani horrorfilmes felhozatalban, másfél órát simán megért.
Ajánlott. 10/7
© sick boy
No One Lives ~ Trailer
Lehet tesztelni! 
