Vannak olyan játékkategóriák, amelyek nem nagyon tudnak lázba hozni. Ilyen többek közt a horror mûfaj is mely nem azért nem tetszik, mert félek egy kis borzongástól, hanem azért, mert túl „lapos” játékok érkeznek ebben a témában. Ok rendben, ez így elég általános, de végignézve a termékpalettán, nem sok olyat lehetne felsorolni, ami ténylegesen emlékezetes maradt nekem vagy mások számára.
A fiatalabb korosztály talán még emlékszik a Clive Baker’s Undying címû játékra, ami a „mai” napig kedvencem. Nem is igazán horror, hanem rémisztgetõ, így az „alsóbb” szintre került látvány mellett inkább a szövegezés, a halott hangok által megteremtett atmoszféra volt domináns, ez által maradt igazán emlékezetes. A piacon ennek ellentettei is megtalálhatóak, ahol a repkedõ húscafatok a képernyõt beborító vér próbálja növelni az adrenalin szintet, kevés kivételtõl eltekintve rendszerint kevés sikerrel.
Látvány mindenek felett! Ez az, ami elviszi a fejlesztõket egy tökéletesen rossz irányba. Lehet, hogy a cikk kommentjeiben többen is jelzik majd, hogy nekem most nincs igazam, de ez utóbbira példaként tudom hozni, a Fûrész címû film játékváltozatát. Egy-két kellemes játékmechanikai elemen kívül semmit nem tudnék a javára írni, a szabadulós jelenetek meg inkább mosolyogtatók, mint hátborzongatók – ellentétben a filmmel!
Pszichikai vonal nélkül nem lehet jó rémjátékot készíteni, akár mondhatom azt is, hogy rémjó játékot… Anno mikor megjelent a Fear nem túl nagy lelkesedéssel fogtam neki, de alig telt bele negyed óra és magával ragadott – szóval nem szabad túlzottan általánosítani. Mindig nehéz kiragadni egy momentumot, mi is volt az, talán az egységesség, az egyensúly a paráztatás (ezt most nem javítom ki a helyesírás ellenõrzõvel!) és egy erõs fps elegye volt a jellemzõ.
A történet végére érve az elvarratlan szálak miatt sokakkal együtt vártam a folytatást, ami sajnos nem úgy sikerült, mint az elsõ rész. Több ponton fejlõdött, de mégtöbben visszalépett így elmaradt az igazi nagy durranás, ami nemcsak ilyenkor, szilveszter estéjén kellene, hogy megtörténjen. Egyedül talán az alternatív szálon futó történet volt, ami beégetett pár emlékképet igaz ez a köztes és a második rész után kiadott kiegészítõkre is. A közelgõ folytatás megpróbálja az elõdöket minden tekintetben felülmúlni, sokkal erõsebb történet, fejlesztett játékmechanika, brutál ellenfelek hordája várja a túlélõ horrorra éhezõket.
A Fear 3 története az egymás mellet párhozamosan zajló elsõ illetve második rész után játszódik pontosan kilenc hónappal. Ennek oka, hogy a történet nem is olyan nagyon hátterében szereplõ kislány Alma Wade ismét anyai örömök elé néz. Mint az a rajongók számára már ismeretes egy katonai vállalat vezetõ tudósának lányát vetették alá egy kísérletnek, mellyel extra képességû utódokat hozhat létre. A Fear elsõ részének hõse az akkor irányított elsõ szülött kísérleti alany (Point Man) volt, aki a második sokkal értékesebb „példánnyal” Paxton Fettel-el küzdött meg.
A harcra igazából Alma miatt került sor, mivel némi telepátiát bevetve sikerült kapcsolatba lépnie második gyermekével, aki ettõl igencsak begazolt. Azonban Paxtont sikerült hûvösre tenni, ahogyan Almának is idõvel ez lett a vége. Furcsaságok magyarázatára a kiegészítõk adnak választ melyekbõl kiderült, hogy a fizikai léten túl a szellemvilágban kaptak kis idõre megnyugvást, majd tértek vissza egy a két véglet közti átmeneti létbe. Fettelnek jót tett a pihenõ, némileg leszakadva Alma telepatikus hullámairól Õ ellene fordul.
Itt jön képbe az említett 9 hónap, ugyanis Alma hamarosan világra hozhatja harmadik és egyben legerõsebb utódát. P-Man és Paxton mormolva a világszépe választás utolsó gondolatát összefognak, hogy pontot tegyenek a szörnyû események végére.
A két kulcsfigura egymás mellé állítása megteremtette a lehetõséget arra, hogy egy kooperatív mókában is részünk legyen. Sajnos a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján offline játszva a kampányt Point Man lesz az elsõdleges karakter, csak és kizárólag hálózatban esetleg osztott képernyõn lesz elérhetõ a másik fõszereplõ.
Az viszont biztos, hogy a két jellem harcmodora alkalmazott technikái különbözni fognak. A sikertelen kísérletként elkönyvelt Point Man igazi fegyverspecialista, aki ólmot ólommal reggelizik és képes az idõlassításra. A bullett time amellett, hogy remek látványelem, a nagyobb horderejû támadások vagy masszívabb ellenfelek pontos lövésekkel való likvidálására kiváló taktikai lehetõség.
A mellénk állt tesó ezzel ellentétben telekinetikus képességeit használja, amikkel tárgyakat emelhet fel, lökéshullámot idézhet elõ, mások bõrébe bújhat, és még sorolhatnám. Fontos különbség, hogy az Õ szemszögébõl teljesen másképp látjuk a világot, ami ugye nem véletlen hiszen szellemrõl van szó.
A Fear játékmechanikájának egyik kulcspontja az ellenfelek mesterséges intelligenciája. Kevés olyan programmal találkozhattunk, ahol érdemi módon volt kidolgozva ez a rész. A fedezékek használata mellett a fegyverek taktikus használata is kulcsfontosságú, ha nem a húsdaráló érzetét akarják kelteni. Egyik pontról a másikra való osonás, vagy a beton útzár gyors átugrása mind elég gördülékenynek ígérkezik a látott videók alapján, és talán érdekességként említhetõ, hogy ez idõ alatt is fps nézetben maradunk.
Ellenfeleink kilétének megállapítása nem túl bonyolult. Alma képességei legjavát mostanra tartogatta, így biztosak lehetünk benne, hogy nem hétvégi piknikre látogatunk hozzá. Az elméjével irányított katonák, vagy szellemek, akik Fettelhez hasonlóan képesek már likvidált testekben újjáéledni csak a harcok egy része. A telekinetikus energiák ránk szabadítása számára szó szerint gyerekjáték, nem lesz könnyû dolgunk.
Hõseink eltérõ képességeinek kombinálása mellett szerencsére lesznek igazi unikumok a játéktéren. A sorozatot ismerõk már találkozhattak távirányítású lövegekkel, de olyan az Armacham gyártósorairól legördült robottal is, amibe bebújhattunk igazi pusztítást eszközölve ezzel a hadszíntéren. A sztoriban ûrként tátongó idõszak lehetõséget ad arra, hogy az ilyen jellegû fejlesztések új erõre kapjanak így fokozva a játékélményt.
A mellékelt képek tanúsága szerint a grafika hozza tõle elvárt szintet. Fõként sötét élettelen helyszínek borzolják majd idegeinket, kiegészülve az éppen csak pislákoló fényforrásokkal, elnyúló árnyékokkal. Egy-két kivételtõl eltekintve a látvány engem meggyõzött, képeken, de fõleg mozgásban egész jól fest – kivéve a karakterek mozgását. Egy picit darabos, fõleg koop látszik társunk kitekert testtartása stb.
Ami viszont fontosabb ennél az az, hogy a gyakran alkalmazott scriptelt eseménysorokat számûzték a készítõk. A helyszíneken véletlenszerûen fognak ránk törni ellenfeleink, így a magában hordozott kiszámíthatatlanság elnyújthatja az újrajátszásokat, ami valljuk be nagyon is fontos egy kooperációra (is) épülõ játék esetén.
Forrás és képek:
http://www.demonicplayer.hu/2010/12/31/fear-3-elozetes/
