Ha két, egymástól elvileg eltér? történetet és világot ötvözünk, nagyon kevés alkalommal kapunk kielégítõ eredményt. Éppen ezért volt meglep?, hogy a Predator 2 címû filmben csak megszellõztetett alienes kapcsolatot késõbb kiterjesztõ könyvek és képregények ekkora népszerûségre tettek szert. Pedig ma már ott tartunk, hogy az Alien-világ nem teljes a ragadozók jelenléte és beavatkozása nélkül, sõt, az Alien 4: Feltámad a Halál óta csak két igen gyenge Aliens versus Predator moziban láthattuk viszont kedvenc idegenjeinket. Szerencsére a filmekkel ellentétben a témában készült játékok legtöbbje jó lett, így külön öröm volt számunkra, hogy az elsõ AvP FPS-eket is készítõ Rebellion egy újgenerációs remake fejlesztésébe kezdett. Most megjelent a játék, és mindenki tûkön ülve várta, hogy kipróbálhassa, ám a külföldi kollégák értékelései meglehetõsen negatív felhangot adtak a premiernek (volt ahol 5 pontot osztottak rá a 10-b?l).
Holott az igazság az, hogy az AvP egyáltalán nem lett rossz, s?t, még azt is meg merem kockáztatni, hogy egy jó játékot rittyentett össze a tavaly igen rossz teljesítményt nyújtó Rebellion (Shellshock 2 cím? fertelmükr?l és Rogue Warriornak nevezett szégyenfoltjukról mi is megemlékeztünk). Persze az, hogy mit értünk "jó" alatt, relatív, és ez az AvP esetében fokozottan igaz körülmény. A játék ugyanis ahelyett, hogy minél több újdonsággal igyekezne elkényeztetni, inkább baráti nosztalgiára invitál, olyan köntösbe bújtatva, ami méltó a 2010-es esztend? eddigi felhozatalához.
A sztori szerint harminc év telt el A bolygó neve: Halál eseményei óta, és egy eddig még nem látott bolygón járunk, ahol a megalomán Weyland-Yutani társaság régi, idegen eredet? romokra bukkant. A cég igazgatója, Mr. Weyland megszállottan igyekszik fegyvert faragni az idegenekb?l, amiket azóta xenomorphoknak neveznek, ám hogy ez ne akadályozza a feltárásokat, a lényekkel foglalkozó laboratóriumot a leletek mellé telepítteti. Ahogy az persze lenni szokott, az alienek nem t?rik sokáig a kísérleti patkányok szerepét, és kitörnek az intézményb?l, nyitott temet?vé változtatva azt. Az egyetlen megoldást egy tengerészgyalogos-alakulat jelenti, akiket "bogárvadászatra" invitálnak a planétára, s persze a játékos által megszemélyesített (emberi) karakter is ezzel a branccsal jut a helyszínre. Afroamerikai h?sünknek se neve, se hangja, és a többiek is csak Rookienak (kezd?nek) nevezik, ami azért is vicces, mert a mi kis zöldfül?nk marad életben egyedül ott, ahol a sok, tapasztalt vén róka egy órán belül f?be harap.
A tengerészgyalogosAz Aliens versus Predator persze csakúgy, ahogy el?dei, három különböz? kampányon át meséli el a sztorit, és mindegyik küldetéssorozatot más-más fajjal kell teljesítenünk. El?ször érdemes az emberek misszióit megcsinálni, mert velük klasszikus FPS-játékmenet vár minket, és rajtuk keresztül könnyebben szokunk hozzá a játék világához. A történet egyébként küldetésenként megszakad, lehet?séget nyújtva rá, hogy másik fajjal is játszhassunk, és ez jó, hisz ha valaki ráun az épp irányított karakterre, ezáltal megszakíthatja a monotonitást.
Ha már a tengerészgyalogosokkal kezdünk, nézzük meg ezt a kampányt egy kicsit közelebbr?l. Mivel h?sünk az emberi faj szülötte, sok különlegeset nem szabad várni t?le. Lassan mozog, futni is csak keveset bír a nehéz felszerelése miatt, és sérülékeny is, hisz nem elég, hogy az alienek karmai könnyen áthatolnak a páncélján, de a lények savas vére sincs túl jó hatással az egészségi állapotára. A régebbi AvP-kben az emberekkel menni mindig kihívás volt, mert nem csak hogy nehéz pályákat készítettek a tervez?k, de félelmetes is volt állandóan kiszolgáltatottnak lenni. Csak osontunk a sötét folyosókon és imádkoztunk, hogy ha megszólal a radar pittyeg? hangja, legyen elég bátorságunk megfordulni és szembenézni a Halállal. Hasonlóan ijeszt? kivitelezést vártam az idei AvP-t?l is, de vagy én "n?ttem fel", vagy a designerek t?ztek ki más célokat a fejlesztés alatt, mert rettegés helyett sima lövöldöz?s játékmenetet és rengeteg akciót kaptam. Ugyan az els? pályán még érezhet? volt a klasszikus Aliens-hangulat, a kés?bbi terepeken (templom, dzsungel) megkopott, és ahelyett, hogy féltem volna, amolyan ?rült élvezettel daráltam a savat köpköd? és spriccel?, falmászó alieneket.
Igen, csak ?ket, mert a tengerészgyalogos kampányában csak egyetlen predator kapott szerepet. ?t is bossharc formájában gy?rjük le, és ez csalódás, hisz a játék címe mégiscsak többféle ellenséget sugallt, az el?zetes képekr?l már nem is beszélve. Ez talán kissé spoiler-szagúnak hathat els?re, de muszájnak éreztem leírni, mert így érezhet?, milyen kiábrándító is emiatt az emberi kampány. A többi f?ellenség sem valami nagy szám, bár legalább látványosak és hangulatosak, ami még így is elviszi a hátán a velük való viaskodást. A fegyverek, melyeket bevethetünk a lények ellen, a James Cameron által jegyzett A bolygó neve: Halálból lehetnek ismer?sek, és e téren a játék tényleg nagyon kitesz magáért. Impulzusfegyver, shotgun... és persze az elmaradhatatlan lángszóró, amit mindenki imádni fog, f?leg, hogy ezúttal l?szer is lesz hozzá elég.
ElidegenedésHa ráuntunk az emberi kampányra, vagy csak szimplán kivégeztük, akkor jöhet az alien, ami egy sztoriban jóval gyengébb küldetéssorozatot jelent. Itt viszont nem is a történet az, ami vonzó, hanem maga az idegen. A xenomorphokkal játszva saját testünk válik fegyverré, amit hihetetlen élmény bevetni. Felmászhatunk a falakra és a plafonra, szétverhetjük az elérhet? fényforrásokat, és csendben kúszva cserkészhetjük be áldozatainkat, akiket egyetlen gomb lenyomásával iktathatunk ki, szép csendben, agydarabkásan. Persze mindennek megvan az ára, az alien például közelharcban igen gyenge, így érdemes sokszor inkább kivárni a megfelel? pillanatot, mintsem eszetlenül rárontani egy-egy ellenfélre.
Az idegen kampánya egyébként élvezetes és jó, az irányítással pedig nincs komoly baj. Való igaz, hogy a középs? egérgombbal való machináció kissé szokatlan, de azért ez mégsem olyan vészes, hogy ne tennénk túl magunkat rajta az els? órában. Ráadásul most feln?tt szörnyeteggel kezdünk, így az AvP 2 kissé frusztráló ember- és eml?svadászata sem lassít a dolgokon. Eddig tehát az örömmámor, de egy baj azért van a játék ezen részével: rövid. Méghozzá nagyon, és ez úgy összességében elmondható az AvP-r?l. 6-8 óra alatt ki lehet pörgetni az egészet, és ennek az id?nek úgy a felét a tengerészgyalogos viszi el.
Persze az alien mellett a predatort is kipróbálhatjuk, és mivel a ragadozó a játék leger?sebb karaktere, joggal tehet? fel a kérdés, hogy akkor hol marad a kihívás? Nos, szerencsére a projekt felett ügyes pályatervez?k dolgoztak, és emiatt mindig lesznek olyan részek, ahol különösen óvatosan kell vadásznunk. A predator egyébként mindent tud, amit a moziban vagy a tévében már láttunk t?le. Láthatatlanná válhat, óriási erej? plazmalövedékkel semmisítheti meg prédáját, s?t, hatalmas ugrásokkal nincs az a magaslat, ahová ne juthatna fel. Ezen képességeinek köszönhet?en a legtaktikusabb játékmenetet igényli, és egyedül a l?szerellátásban marad el az emberi katonáktól. Ha már fajunknál tartunk, a ragadozónak igazából csak t?lünk van félnivalója, mert az idegeneket egy-egy jól irányzott pofonnal jobblétre tudja szenderíteni. A tengerészgyalogosok viszont okosabbak a xenomorphoknál, így velük hasonló mód kell elbánni, ahogy azt az idegeneknél már kipróbálhattuk. Mivel a predator ki tud sugározni emberi hangokat, elég egy gyanútlan flótásnak csapdát állítani valami rejtett, zegzugos helyen, és így, egyenként még a legkeményebb alakulatokat is fel lehet morzsolni.
VérszagAz utolsó pont, amir?l illik megemlékezni, a design, hisz a játék nem mutat fel semmi különösebb újdonságot, így ha ez a rész sem emelkedik ki az átlagból, akkor már érthet? a sok kiábrándult rajongó. Pedig a helyzet az, hogy az AvP e téren a maximumot nyújtja. A pályák, bár lineárisak, szépek és stílusosak, a változatosságról pedig a többféle helyszín egyidej? alkalmazása gondoskodik. Az els? küldetések tökéletesen idézik A bolygó neve: Halál legjobb pillanatait, az es?erd?s szinteken pedig csak úgy harapjuk a párát és a hátunkon érezzük, hogy valaki figyel bennünket. Olyannyira megragadóak ezek a látszólag apró dolgok, hogy még a ragadozók mell?zését is le tudjuk nyelni. A sztori egyébként értelemszer?en nem a leger?sebb része a játéknak, de meglep? módon az is emészthet?, s?t, a végén nem egy nagy WTF pillanatot jegyezhetünk fel. Az atmoszféra tehát jelesre vizsgázik, és talán épp ezért lehet olyan könnyen megszeretni az Aliens versus Predatort.
Technológiai oldalról nézve a dolgokat sem igen van okunk panaszkodni. A Rebellion saját fejlesztés? grafikus motorja remekül teremt hangulatot, és minden szempontból megállja a helyét a piacon. Az árnyékok és a különféle shaderek nagyon szépek, s bár néhány textúra felbontása lehetne magasabb is, a megfelel? vas mellett (DX11) így is túlteljesítenek az elvárásokon. A tesztgépen ezt most nem tudtam kipróbálni (Athlon II X2@3,4GHz, HD3870, 6 giga ram), de fogunk még a témával foglalkozni (ha máshol nem, hát a VGA tesztekbe bekerül). Mindazonáltal a fent említett konfigon a program DX9 módban maximumra húzott látványvilággal csak úgy repesztett 720p-ben, 60 fps-sel. Ilyet is ritkán látunk. Szerencsére nem csak a grafika, hanem a hangok és a zene is a toppon vannak, úgyhogy kijelenthet?, hogy az AvP tálalása pazar. Mindezen fejlettségre pedig szükség is van, mert azon túl, hogy a játék jól néz ki, minden eddigi FPS-nél véresebbre sikeredett. Mikor a predator a tengerészgyalogos fejét gerincestül tépi ki a testéb?l, s a szerencsétlennek még forognak a szemei, miközben csorgatja ki testnedveit... nos, az durva, pláne ilyen színvonal mellett. (A képek nem adják vissza azt a szintet, amit a játék mozgásban produkál).
A hangok és a zene nagyon pazarok, f?ként el?bbi borzolja majd a kedélyeket. Az idegen sziszegése, a predator kattogása és az impulzusfegyver darálása mind-mind ismer?s lesz a filmekb?l, s?t, a fejleszt?k még az olyan apróságokra is odafigyeltek, mint a ragadozó képváltásának halk pattanása. Az, hogy Mr. Weyland hangja nem más, mint Lance Henriksen, külön öröm, és csak azt sajnáltam, hogy a tengerészgyalogosok sokszor ismételték el ugyanazon mondataikat.
Kár a többjátékos módról már nem lehetünk ilyen jó véleménnyel. Ugyan a három faj összecsapása szórakoztató, a játék még nagyon kiegyensúlyozatlan, így az emberek eleve hátrányban vannak az idegenekkel és a ragadozókkal szemben, míg utóbbi kett? egymással sincs összhangba hozva, és a predatorral nyomuló játékosoknak semmibe sem kerül a fraglista élére jutni. Ugyan megpróbált a Rebellion e téren is felzárkózni, és most már tapasztalati pontokat gy?jthetünk a meccseken, az ezekért járó új skinek nem valami változatosak, így a jutalom nincs egyensúlyban a belefeccölt játékid?vel.
Az AvP nem lett tökéletes játék, és több olyan pontja van, amiken nem ártott volna finomítani (multiplayer, hossz), de így is fogyasztható, s?t, a téma iránt rajongó játékosoknak akár kötelez? vételnek is nyilváníthatjuk. Érthet? persze, hogy a nosztalgikus játékmenet (linearitás, kulcskeresés) sokaknak nem olyan lebilincsel?, mint egyes modern csoda-FPS-ek, de ha valaki meglátja a szándékosságot a stílus mögött, észreveszi, hogy a Rebellion direkt csinálta, amit csinált.
Forrás:
http://ipon.hu/elemzesek/aliens_vs._predator_a_feltamadas/675/1
Lehet tesztelni! 
