[hs width=480 height=640]http://vygame.net/wp-content/uploads/1Condemned-Criminal-Origins-Cover.jpg[/hs]
Kinek az ötlete volt, hogy halálraítélt elmebetegekre vadásszunk jobb sorsot is megélt, koszos, elhagyatott helyszíneken? Az még hagyján, hogy mi egy képzett, mindenre elszánt FBI ügynök volnák, de hogy megfelelõ felszerelés híján törjünk a gazfickók hitvány életére, annak már fele sem tréfa?Minden egy egyszerû és unalmas rutinmunkának indult. Fõhõsünk, a lángosképû Ethan Thomas, aki az FBI kötelékében egy brutális sorozatgyilkos után kutatva érkezik meg a legújabb áldozat halálának helyszínére, ahol elsõre tehetetlen mindenki, a gyilkos mindig elõttünk jár egy lépéssel. Ám a történet rögtön nem várt fordulatot vesz, hiszen egy cigarettafüstös nyomon elindulva és a társainktól elszakadva, mi vesszük át a dolgok oroszlánrészét, mivel egy szer felett ravasz fickó után loholva merülünk el az eseményekben. Balszerencsénkre a sors úgy hozza, hogy mi is gyanúsítottá válunk, mivel a segítségünkre érkezõ társainkat a mi fegyverünkkel lövik szitává és szemtanú híján a nyomozóhatóságok is ránk szálnak. A kiszolgáltatott helyzetben néhai apánk barátja siet a segítségünkre, aki szerint semmi esélyünk nem lenne bekaszlizva a sorozatgyilkosok felkutatására, így hát vegyük a dolgok irányítását saját kezünkbe, lépjünk meg üldözõink elõl, cserébe õ segít kisiklani a hatóságok kezei közül. Rosa, az FBI nem kevésbé elhivatott nyomolvasója sem hisz bûnösségünkben, így hát minden high-tech kütyünkkel elküldött adatot pár perc múlva analizál számítógépe mögül és a visszaérkezõ jelentések kapcsán kerülünk majd egyre közelebb a valódi bûnösökhöz. Seattle város eddig soha nem látott patthelyzetet vészel ál: az utcákon szokatlanul elharapódzott a bûnözés, elhagyatott metróalagutakban, üres gyárépületekben, mocskos bérházakban az egymás testi épségét sem kímélõ elmebetegek minden arra tévelyedõ jámbor teremtést kíméletlenül mészárolják le, a jelen helyzet szerint megfékezésükre nem sok esély van. A hideglelõs atmoszféra megteremtésében a Monolith már a FEAR-ben sem vallott szégyent, a Condemnedben pedig erre a nyomasztó, ám ezúttal egyáltalán nem természetfölötti légkörre még egy lapáttal rátesz. A beleélés ezáltal, hogy a körülmények elborzasztóan valóságosak még nagyobbak, hiszen nem tudjuk, hogy egy sötét sarokból mikor ugrik felénk az újabb elkorcsosult vadállat, kezében egy jól megtermedt vízvezetékcsövet szorongatva.
Lõfegyverekbe való muníció tekintetében minduntalan hiányt fogunk élvezni, a készítõk így próbálták elõtérbe helyezni és hangsúlyozni az ideiglenes közelharci eszközök használatát, ami vitathatatlanul a játék erõssége. Szinte minden kezünk ügyébe kerülõ, náspángolásra alkalmas cuccot fegyverként használhatunk, legyen szó egy méretes vízvezetékcsõrõl, szöges ajtófélfáról, asztallapról, feszítõvasról, tûzoltófejszérõl, bármirõl. Elõfordul, hogy néhanapján zárt ajtóba botlunk, ezek kinyitása is speciális eszközt igényel – kulcsot soha ne is keressünk, elõ a fejszét, aztán miszlikbe. Maga a harc sem értelmetlen csapkodásról szól, minden az idõzítésen múlik, valamint a csapás irányában, így a különféle irányokból leadott ütések kivitelezéséért egyidejûleg tartsuk lenyomva a Tûz gombot, valamint valamely iránybillentyût, ezáltal a sikeres találat függ a tárgy sebzésétõl, valamint attól, hogy milyen gyorsan tudjuk azt újra ütésre emelni és nem árt sérülékeny helyen telibetrafálni az illetõt, lehetõleg a fején, vagy a fegyvert markoló karján, kiverve azt a kezébõl. Viszonylag hamar szembesülünk azzal a ténnyel, értelmetlenül nem illik svungolni, mivel egyhamar mi kerülünk padlóra, így hát ha látjuk, hogy a jóllakott óvodás éppen a becses buksinkat vette célba, ne habozzunk hárítani a csapást. A küzdelem kiélezettségének megtartása céljából a fejlesztõk ezt úgy oldották meg, hogy csupán egy pillanatig tartjuk védekezésre a fegyvert, utána a karunkat leengedjük, tehát törekedjük a megfelelõ idõzítésre itt is a blokkolásnál. Ha netán minden kötél szakadt, még mindig ott van a derék lábacskánk, hogy jól gyomorszájba rúgjuk a debil arcokat, vagy az elektromos sokkolónk, ami egy idõ után lemerül, de bármilyen nagy is a lélekjelenlétünk, sokszor elõfordul majd, hogy bekapunk egy két ütést, ami nem is a legnagyobb baj, hiszen miután egy darabig vörösbe fordul elõttünk a világ és még mindig kereshetünk magunknak némi orvosságot. Nagyobb veszélynek tûnik, ha túlságosan is közel engedjük magunkhoz az ellenfeleinket, akik bizony nem restek fejünket elkapni, hogy kitekerjék a nyakunkat – ez ellen csupán annyit tehetünk, hogy eszeveszettül rángatjuk jobbra-ballra az egeret, ezáltal szabadulva ki kezeik fogságából. Ha már az illetõ elõttünk térdepel, négy, jobbnál-jobb módja van annak kivégzésére.
Ethan bátyó sem kutat nyomok után üres kézzel, a detektívnagyító ideje lejárt. Különféle hasznos és modern eszközöket vethetünk be a nyomozás során. Elsõ és legfontosabb tárgyunk az elemlámpánk, mivel a játék kilencvenöt százaléka gyakorlatilag sötétben játszódik, így ez szinte mindig be lesz kapcsolva, sõt még elemet sem kell cserélnünk hozzá. Van egy UV-detektorunk is, amivel vérfoltok és egyéb testnedvek megtalálásában nyújt segítséget. Ám ha éppenséggel láb- ill. ujjlenyomatok analizálásának szükségét érezzük, akkor ennek a lézeres változatát vegyük kezünkbe. A levegõ összetettség is egy külön mûszer végzi, ha éppen egy szagmintát követünk, vagy ha netán a játék extráit unlockoló döglött varjúkból kiáramló dögszagot kutatjuk. A 3D scanner egy igazi nagyfelbontású fényképezõgép, amivel a bizonyítékokat örökítjük meg az utókor számára. Bármilyen adatot is küldünk át szeretett Rosa-nknak, azt a hölgyike készséggel elemzi, majd a jelentést leküldi nekünk a mobiltelefonunkra. Kényelmes munkamegosztás, ugye? Jópofa, amint pár lényeges dolog körvonalazódik elõttünk a tetthelyeken, akkor egy flashback-szerû vizió által megjelenik elõttünk a gyilkosság pár, gyomorforgató momentuma, ilyenkor hangulatos, sárgás-feketére vált a kép.
A Monolith a FEAR-rel bebizonyította, hogy nagyon is ért a korszakalkotó mesterséges intelligencia megvalósításához, tehát érthetõ és elvárt volt, hogy a Condemnedben sem kell nélkülöznünk, a taktikusan és okosan harcoló elmeroggyantakat. Bizony nem törnek ész nélkül az életünkre, leszámítva pár elkorcsosult, csontsovány, teljesen zombiszerû csatornatölteléket, helyette gyakran megbújnak egy oszlop mögött és arra várnak, hogy majd mi közelítsünk feléjük és nem hagyják magukat csépelni, gyakran hárítanak õk is, valamint csupasz kézzel nem törnek életünkre, így elõbb õk is fegyver után néznek. Így már kellõ kihívást is nyújt alkalmattán három-négy delikvens likvidálása is. Mi több, ha éppen olyan csirkefogóval hoz össze a sors minket, akinek lõfegyvere van, még csak véletlenül se próbáljunk meg esztelenül közelíteni feléje, fedezékrõl-fedezékre közelítsük meg, aztán adjunk az arcának. A fizika terén sem kell túlzott megkötéseket elszenvednünk, erre az újgenerációs Havok-motor gondoskodik, legyen szó az agyonvert delikvensek rag-doll effektusáról, vagy némely objektummal történõ interakcióról, hozzáteszem, sajnos nem minden tereptárgy kapott fizikát, néhányuk még mindig betonkeményen ragaszkodik a földhöz.
http://www.youtube.com/watch?v=MW2tZGatwSA&feature=player_embedded#at=99A látványról csak annyit, hogy nem közelíti meg az Xbox360-on látott grafikát, ellenben a személyi számítógépeken jelenleg teljesen megállja a helyét. A cucc a FEAR módosított engine-jét használja, hasonlóan széleskörû testreszabási lehetõségekkel. A módosított motor nem feltétlenül jelenti azt, hogy szebb is, mi több nekem némileg puritánabbnak tûnt a külcsín, mint a készítõk elõzõ játékában – kihangsúlyoznám újfent – a grafika még így is a játék erõssége. A bump és normal mapping manapság már teljesen mindennapos lesz egy ilyen típusú stuffban, továbbá a részecske és árnyékeffektusok is ütnek ahogy kell, ellenben a kevésbé látható helyeken már spórolást vettem észre a textúrák felbontásán. A kód jól optimalizált, még a FEAR-nél is folyamatosabb sebességben lesz részünk. A környezet zajai, valamint az ellenfeleink dühtõl morajló hörgései és a hátborzongató zenék alaposan felkészítik füleinket a lidércnyomásra, aláfestés terén szintén jelest érdemel a Condemned.
http://www.youtube.com/watch?v=MoSKThRzwvY&feature=player_embedded#at=30Néhány apróság, amiket a negatívumok közé még sorolnék, az a pályaszerkesztés. Azon túl, hogy teljesen lineáris, még sok az ismétlõdõ objektum, ami egy idõ után kicsit unalmassá teszi a játékmenetet, szintúgy mint a kiismerhetõ harci fogások, egy idõ után már rutinból fogjuk nyomni. Még szerencse, hogy a játék tíz pályája eltérõ stílusú, a közöttük jelentkezõ ingame jelenetek pedig igencsak bejövõsek, köszönhetõen a profi kamera-beállításoknak. A játék filmszerûségét hivatott szimbolizálni a kötött 16:9 képarány, ami nem feltétlenül rossz, csak sokunknak jobban bejön, a 4:3-as arány, kár, hogy nem lehet ezt külön beállítani. Nem hinném, hogy a Condemned ne lenne ott az Év akciójátéka választáson a legjobbak között, köszönhetõen annak, hogy szinte tökéletesen valósította meg a belsõ nézetû közelharcot, egy olyan nyomasztó atmoszférába ágyazva, amitõl még sokáig feláll a hátunkon a szõr. A 7-8 órás játékidõ kitolásában azonban még a pályákon fellelhetõ döglött varjú-gyüjtögetés sem segített, az extra conceptek megnyitása ürügyén, nem tartozik tehát a leghosszabb játékok közé. Én a tesztelési idõszak alatt kiváló – Kedvesem férjétõl való válásától felgyülemlett - stressz-levezetõként ismertem meg a Condemned: Criminal Origins-t. Csak utána nehogy Ti is minden ártatlan vascsõt fegyverként akarjatok használni a valós életben.
Játékbemutató:
Condemned: Criminal Origins Játékbemutató 1.rész by OthalaCondemned: Criminal Origins Játékbemutató 2.rész by Othala
