Posted by Randi Andi on aug 15, 2011
Azért szeretem az “élõ”, tehát offline társkeresõ tanfolyamokat, mert egyrészt nagyszerû embereket ismerek meg, másrészt pedig fantasztikus történeteket hallok.
A történetek egy része szomorú, a másik része vidám, ma utóbbi típusból adok közre egyet. De mielõtt még rátérnék magára a történetre, beszéljük egy kicsit arról a témáról, amelyet érint: ez pedig
a külföldiekkel való ismerkedés az online társkeresõkön.“SOS! Külföldi ír nekem online társkeresõn!”A társkeresõk közül sokan merészkednek nemzetközi vizekre, ami az ismerkedést illeti. A Facebookon és az azokhoz tartozó applikációkon keresztül (Are you Interested, Badoo és társai), illetve a nemzetközi társkeresõkön (wayn, match.com, chemistry.com, stb.) nagy eséllyel nem csak honfitársaink, hanem külföldiek is ránk írhatnak. Ez természetesen szerencsés esetben roppant romantikus végkifejlettel is járhat, viszont fel kell hívnom a figyelmét mindenkinek, hogy
sok esetben egyáltalán nem a romantika a mozgatórugója ezeknek a megkereséseknek. A háttérben sokkal prózaibb okok állhatnak:
könnyû pénz- és vízumszerzés. Ezek a külföldi “kalandorok” annyira ügyesek, hogy több társkeresõmtõl hallottam, hogy azok már majdnem utalták a pénzt repjegyre, csak hogy idejöhessen látogatóba a külföldi kedves. A profibbak az egész családjukat bevonják, így Skype-on “gyõzõdhet” meg a magyar társkeresõ arról, hogy a románcot az egész család támogatja. Írni pedig fantasztikusan tudnak (egy-két esetben nagyon tört magyarsággal vagy angolsággal ugyan), és könnyen elhitetik a másik féllel, hogy szerelmük õszinte és töretlen. A magyar társkeresõ pedig – fõleg ha már régóta keres és itthon csak a visszautasításokat kapta –
könnyen elhiszi, mert EL AKARJA HINNI, hogy végre van, aki szívbõl és pláne érdek nélkül szereti. És mindez még akkor sem gyanús, ha a kedves akár 20 évvel fiatalabb, jóképû férfi/csinos nõ, és harmadik világbeli. Hiszen a szerelem nem ismer határokat – sóhajtoznak ilyenkor azok, akik még ötvenes éveikben is hinni szeretnének a rózsaszín lányregényekben és a mesében.
Mindenki hajlamos Magyarországot és az itthoni körülményeket leszólni, pedig a helyzet az, hogy
az Európai Uniós vízumunk aranyat ér annak, aki az EU-n kívül, nálunk jóval szerényebb körülmények között él. Számukra egy magyar elkeseredett egyedülálló maga az ugródeszka: pár hónapnyi, max. egy-két évnyi “melót” kell belefektetni a románcba, egy kis levelezés, hízelgés, vízum megszerzése, egy-két év házasság, és máris sikerült megteremteni a biztos jövõ alapjait. Lehet továbbmenni, munkát vállalni, és természetesen villámgyorsan elválni. Ez van sokszor a rózsaszín romantika mögött. Mire figyelj?
Gyanús a dolog, ha: a külföldi kedves akár több évtizeddel fiatalabb nálad
a külföldi kedves már online olyan mély érzelmekrõl ír, amelyeknek igazából semmilyen alapjuk nem lehet, hiszen még csak nem is találkoztatok
a külföldi kedvesnek nincs pénze és lehetõsége arra, hogy meglátogasson téged, ebben neked kellene segítened õt
a külföldi kedvesnek nincsen vízuma, de szívesen költözne hozzád
a külföldi kedves már úgy bemutat Skypeon az egész családjának, hogy még csak nem is találkoztatok élõben
És hogy ne legyen annyira elrontva a kedved, ha te is éppen forró hangvételû levelezéssel állsz egy külföldi macsóval vagy szupermodell-kinézetû nõvel, íme egy vidám történet egy társkeresõtõl, akivel az egyik vidéki helyszínen találkoztam:
Randi Oroszországban “Ahogy ígértem, leírom az oroszországi randim történetét.
Mindenek elõtt köszönöm a tréning lehetõségét, és a tartalmas elõadást. Elárulom, hogy a fõiskolán a segítõ beszélgetés témakörében az elõadó csak beszélt a megértõ figyelemrõl, de nem mutatta be gyakorlatban. A tréningen ez nekem nagyon sokat számított.
És most íme a történet.
A társkeresõn pár nap eltéréssel két levelet kaptam. Az egyik egy Szvetlana nevü 27 éves, a másik Oleszja néven bemutatkozó 23 éves csaj. Mindkét levelére amolyan távolságtartó stílusban válaszoltam és tartottam ezt a formát.
Szvetlana egész jól írt angolul. Ha igazat írt, tényleg egyetemen végzett külkapcsolatok szakon. Vele csak pár levelet váltottam. Oleszjának viszont csapnivaló volt az angol tudása és vele volt hosszabb a levelezés. Valószínûleg csak on-line fordítót használt.
Mindkét lány a Mari-El Köztársaságból írt: Szvetlana a fõvárosból, – Yoshkar Ola-ból -, Oleszja a fõvároshoz közeli faluból, Szemenovkából.
A neten ismerkedtem egy kicsit a vidékkel, majd kacérkodni kezdtem a kiutazás gondolatával. Az információ gyüjtés során az ottani utazási irodának egy társkeresõ szolgáltatását is megtaláltam. Ezen felhívták az érdeklõdõk figyelmét, hogy vannak csalók, akik valaki más fényképét felhasználva leveleznek külföldi társkeresõkkel, és néhány levélváltás után eljut oda, hogy valamilyen ürüggyel pénzt kérjen. Ezek többnyire idegenforgalmi, vagy külkapcsolatok szakos egyetemisták, akik a fényképet adó ismerõseiknek részesedést fizetnek az ilyen “bevételbõl”. Természetesen az ügynökség csak tiszta társkeresõkkel dolgozik, ami a hölgyeknek idegennyelvi tanfolyammal felkészítést nyújt, és a honlapról az érdeklõdõ uriember ajándékot rendelhet szíve hölgyének az Oriflame-tõl.
De térjünk vissza Oleszjára. (Ez a név az Olga becézett változata.) A csaj Oriflame disztributorként mutatkozott be, mint a mellékelt fotón is látható. Elég elragadtatott, azonnal szerelembe esõ lánynak mutatkozott, akinek a “hevületét” a legrosszabb beállítású fotók küldésével sem sikerült csillapítani. A levelezésünk azonban megszakadt, amint megírtam, hogy elkezdtem a vízum ügyintézést. Itt láttam, hogy baj van, de ilyen esetre készültem egy “B” tervvel.
A Tisza-Expressz 35 óra alatt ért Moszkvába, onnan 12 órás utazás következett busszal Yoshkar-Ola-ba. A város amúgy nagyon szép.
Séta közben észrevettem néhány Oriflame elosztási pontot, amire motoszkálni kezdett bennem a kisördög. Az egyiknél rákérdeztem, ismerik -e a levelezõtársamat. Szerencsére a csoportvezetõnek volt egy barátnõje (szintén Olgának hívják), aki beszélt valamelyest angolul. Õ volt segítségemre abban, hogy a cég üzletkötõi nyilvántartásából egy másik elosztási ponton mûködõ ügyfélszolgálatnál ennek utánanézhettünk. Az eredmény természetesen nulla. Az alkalmi idegenvezetõm arcán láttam a sajnálatot. Megköszöntem, hogy annyi idõt szánt rám és megkérdeztem, hol találom a Nemzeti Múzeumot. Nem a térképen mutatta meg, hanem elvezetett oda. El akartam búcsúzni, de rákérdezett, nincs -e kedven beülni vele egy bárba?
Tudtam, hogy megszánt és talán kárpótoni akart a csalódásomért. Hiába, a Nagy Orosz Lélek …….
Beültünk egy cukrászdába, és úgy köszöntünk el, hogy este ujból találkozunk és elmegyünk a város legnagyobb szórakozóhelyére, a Farao disco-ba. Disco akkor épp nem volt, csak a bár-pizzérria részben zenés környezetben vacsoráztunk, beszélgettünk, majd sétáltunk a városban. Egész jól elbeszélgettünk, ahhoz képest, hogy Olga angol dalszövegekbõl tanult önerõbõl. Le a kalappal elõtte! Jónéhányszor járt külföldön, így voltak élményei. Az esti randi elõtt pedig a neten rákeresett Magyarországra.
Másnap estére új találkozót beszéltünk meg. Ezuttal a szállásomra egy üveg bor mellett. Tetszett neki az apartman. Õ egyedül neveli a fiát egy olyan kis lakásban, mint az apartmanom egyik szobája. Nem hiszem, hogy sokan kihagynák azt a lehetõséget, hogy megpróbálják megfektetni azt a nõt aki a szállására felmegy, de én a kissebséghez tartozom. Hiába, nem vagyok Thaiföldre látogató szex-túrista, és ügyelek arra, hogy milyen emléknyomot hagyok magam után. Beszélgettünk, kicsit kényeztettem némi kéz, láb és hát masszírozással, szóval csak jól éreztük magunkat. Éjfél után hazakísértem.
Természetesen e-mail címet cseréltünk, a Facebook-on egymás ismerõsei vagyunk, de skype-on is tartjuk a kapcsolatot.
Az “A” -terv Olgának köszönhetõen, ha másképp is, de kialakult. Megismerkedtem a város szép helyeivel, hazafelé menet pedig a busz Moszkvába érkezése és a vonat indulása közötti 12 órát szintén kellemesen töltöttem.
Hazaérkezésem után Oleszjának megírtam milyen kellemes volt a kirándulásom, és természetesen néhány fotót is mellékeltem. Valószínûnek tartom, hogy azért nem akart találkozni velem, mert egy randin nincs kéznél az on-line fordító. Ha csaló volt, pénz kéréséig nem jutott el, ha pedig csak kíváncsiságból külföldi levelezõpartnereket keresett, találhatott néhányat.
Kirándulási élménynek érdekes volt az út, és az alkalmi levelezõtársaim nélkül nem szántam volna rá magam egy ilyen útra, mellõzve a szervezett csoportos kirándulások kényelmét. Csalódottság? Olgának köszönhetõen fel sem merült bennem. Ha pedig a sors fordulatai mégsem hoztak volna össze minket, a városnézések emléke önmagában is szép marad.
Ettõl függetlenül azért senkinek nem ajánlom, hogy hasonló apropóból utazzon el bárki is külföldre, hacsak más célja nincs az utazásnak. Ilyenkor az a bizonyos “B”-terv legyen az elsõ! ”
Forrás:
http://tarskereso-kalauz.hu/kulfoldi-szerelem-vagy-oriasi-atveres
