[hs width=480 height=640]http://www.gamersglobal.de/sites/gamersglobal.de/files/steckbrief/cover/1183/cover-trine-2.jpg[/hs]
Két esztendõvel ezelõtt a Frozenbyte nevû finn fejlesztõcsapat piacra dobta az év egyik legegyedibb látványvilágával megáldott platformjátékát, a Trine-t, mely 400 ezres eladásával eléggé jól teljesített ahhoz, hogy a készítõk nekiálljanak a következõ rész fejlesztésének is. Aki esetleg nem lenne képben a játékkal kapcsolatban, a program egy rendkívül színgazdag, meseszerû látványvilággal megáldott oldalnézetes platformjáték volt, melyben három különbözõ karaktert irányítva kellett különféle logikai és ügyességi feladatokat megoldanunk. A fõhõsök, Amadeus a varázsló, Zoya a tolvaj és Pontius a harcos mind eltérõ képességekkel rendelkeztek, amelyek mindegyikét alkalmaznunk is kellett, ha tovább akartunk jutni a játék által elénk gördített akadályokon. Az idõsebb játékosok gyakran a The Lost Vikings nevû Blizzard klasszikushoz hasonlították a programot, és nem véletlenül, hiszen az alapok többé-kevésbé hasonlóak voltak. A játékon nem volt egyszerû fogást találni, igazából csak a többjátékos mód hiányosságait rótták fel a kritikusok a fejlesztõknek, így azok meg is fogadták, hogy a második részben nagyobb energiát fektetnek a multiba. Miután az elmúlt héten elérhetõvé vált a Trine 2, végre megtudhattuk, hogy sikerült-e betartani ezt az ígéretet.
[hs width=640 height=400]http://ipon.hu/_userfiles/Image/Dragon83/Trine%202/trine%202_1.jpg[/hs]
Az elsõ részben a Trine kalandorai legyõzték a birodalmat veszélyeztetõ csontvázak seregét, ám hõseink nem sokáig sütkérezhetnek a dicsõség fényében, mivel újabb gonosz fenyegeti a királyságot. A történet kezdetén Amadeus, a varázsló éppen otthonában piheni ki a kalandozás fáradalmait, amikor megjelenik elõtte a Trine nevû varázstárgy, amely csak egy dolgot jelenthet: ismét szükség van a három hõs szolgálataira. Amadeus engedelmeskedve a Trine hívásának, útnak indul, és hamarosan összetalálkozik bajtársaival, Zoyával és Pontiusszal, akik szintén a varázstárgy útmutatásait követték. Hamar kiderül, hogy ezúttal egy goblinhorda fenyegeti a birodalmat, amelyet természetesen csak hõseink állíthatnak meg. Az elsõ részhez hasonlóan a folytatásra is igaz, hogy a történet csak egyfajta keretet ad a játékmenetnek, és egyáltalán nem tölt be központi szerepet a Trine 2-ben (valljuk be, komoly sztori nincs is). Megmaradt továbbá a szereplõk közti humoros interakció is, így helyszínrõl helyszínre járva hallhatjuk, ahogy egyik hõsünk csípõs, vagy épp gúnyos megjegyzést tesz a másikra. A játék tehát megõrizte kissé komolytalan, mesés, de rendkívül szórakoztató hangulatát, így semmi sem akadályozhat meg bennünket, hogy elmerüljünk a Trine 2 csodás világában.
A játékmenet alapjai is azok közé az elemek közé tartoznak, amiket szinte egy az egyben átvettek a fejlesztõk az elõzõ részbõl. Ezúttal is logikai és ügyességi feladatokat kell megoldanunk, melyekhez igénybe kell vennünk hõseink különféle képességeit. Minden szereplõ egyedi, más-más feladat megoldására „specializálódott”. A kisebb távolságok áthidalására a varázsló által idézett fém kockák és padlók segítségével van lehetõség, illetve egyedül ez a karakter képes arra, hogy megragadja a pályán lévõ tárgyakat, és mágiájával mozgassa õket a levegõben. A tolvaj leghasznosabb eszköze továbbra is a csáklya, amivel bármilyen fa felületen meg tudunk kapaszkodni, ily módon át tudunk lengeni nagyobb szakadékok, csapdák felett. De természetesen a logikai feladványok esetében is szükség lehet rá, hogy a csáklyával lehúzzuk egy padlót, vagy állványt a magasból. Ha harcra kerül a sor, akkor íjunkkal tudjuk megritkítani a ránk törõ goblinok és egyéb szörnyek számát. Ám az igazán húzós helyzeteket érdemes inkább a harcosra bízni, aki pajzsával és kardjával bármit képes felaprítani egy pillanat alatt. Az elsõ részhez hasonlóan megszerezhetjük számára a harci kalapácsot is, amivel még nagyobb pusztítást lehet végezni. Bár a harcos a csatákban képes igazán villogni, azért nem érdemes hanyagolni a fejtörõk megoldása során sem, hiszen pajzsa nagyon jó szolgálatot tud tenni, amikor valamilyen lövedékkel szemben kell megvédeni a csapat testi épségét. No meg, ha utunkat állja egy kõomlás, akkor is érdemes inkább a kalapáccsal nekiesni, mintsem például a tolvaj íjával lõdözni. Egy szó, mint száz, minden karakternek megvan a szerepe, nem érdemes senkit sem hanyagolni a játékban.
[hs width=640 height=400]http://ipon.hu/_userfiles/Image/Dragon83/Trine%202/trine%202_2.jpg[/hs]
Nem maradtak természetesen új képességek nélkül a hõsök, ugyanakkor néhány régebbi darabtól megszabadultak a fejlesztõk. A varázslóval például már nem változtathatjuk át a lebegõ kockáinkat robbanóképes tárgyakká, és nem kell külön fejlesztenünk a harcos kardsebzését sem. A mágussal viszont képesek vagyunk arra, hogy megragadjuk és a levegõbe emeljük a szörnyeket is. Nincs annál nagyszerûbb érzés, mint amikor egy goblint belehajítunk egy hegyes karókkal teli verembe, vagy élõ céltábla gyanánt felemeljük a tolvaj számára. Utóbbi karakter megkapta a lopakodás képességét, amivel pár másodperc erejéig láthatatlanok tudunk maradni minden ellenfél számára. Ezt a rövid idõt felhasználhatjuk arra, hogy biztonságos helyre meneküljünk (amíg a harcos elintézi a szörnyeket), vagy arra, hogy lesbõl megtámadjunk valamit. Karakterünk ezúttal már nem csak tüzes nyilakat képes kilõni, hanem jeges támadással is rendelkezik, amivel megfagyaszthatjuk a ránk támadók goblinokat. Egy lövés még csak lelassítja õket, ám a második már jégkockává változtatja a szerencsétleneket. A harcos legfontosabb új képessége, hogy most már el is tudja hajítani a kalapácsot, ami a csatákban és néhány logikai feladvány esetében is jól jöhet.
De nem csak a képességek esetében találkozhatunk újdonságokkal, hanem a dolgunkat megnehezítõ feladatok, fejtörõk esetében is bekerült pár új ötlet a játékba. A feladványokat színesítik például a portáltükrök, amik megfelelõ mozgatásával gyorsan el tudunk jutni egyik helyrõl a másikra, illetve akadnak olyan újfajta fejtörõk is, amikor csövekkel kell egy tûzcsóvát, vagy a levegõáramlást egy adott irányba terelni. Bár a játék nem újítja meg az elsõ részt, és nagyon sok olyan feladat van, amelyek felépítése hasonló a Trine 1-ben látottakhoz, egy pillanatra sem tûnik csak egy újabb rókabõrnek az egész. Minden feladat több módon is megoldható, tulajdonképpen csak a játékos fantáziája szab határt a megoldásoknak. Különösen multiban érdemes megfigyelni, hogy mindenki mást és mást talál célravezetõnek. Lehet, hogy valaki kisebb tornyot épít a varázslóval, hogy áthidaljon egy szakadékot, míg egy másik játékos inkább a tolvaj akrobatikus képességeit használja ki. De az is elõfordulhat, hogy a pályán lévõ tárgyakat használják fel a továbbjutás érdekében, netán összefognak, és a mágus egy padlón emeli át társait a túloldalra. Mint mondtam, csak a képzeletünk, no meg hõseink képességei szabnak határt a játéknak.
[hs width=640 height=400]http://ipon.hu/_userfiles/Image/Dragon83/Trine%202/trine%202_3.jpg[/hs]
A 13 pályát tartalmazó sztorimód körülbelül 7-9 játékórát biztosít, attól függõen, hogy mennyire vagyunk maximalisták. Vannak olyan eldugott helyek a játékban, ahol extra tapasztalati pontokra tehetünk szert, illetve megnyitható rajzokat, verseket találhatunk. Ezekre viszont nem mindig egyszerû rátalálni, így ezek felkutatása mindenképpen növeli a játékidõt. De akkor sincs vége a játéknak, ha végére értünk a történetnek, sõt, akkor kezdõdik csak az igazi móka, a kooperatív mód. Mint azt a bevezetõben említettem, az elsõ résznek egy igazán komoly hibája volt, mégpedig az igencsak fapados többjátékos szekció. Csak helyi multit tartalmazott a játék, ráadásul ott is voltak problémák, fõleg a karakterek váltogatásánál. Jó hír, hogy a Trine 2 már nem csak lokális, hanem online többjátékos móddal is rendelkezik, így már akkor is belevethetjük magunkat a kooperatív részbe, ha épp nincs otthon senki más, akivel együtt játszhatnánk.
A sztori mód mind a 13 pályája elérhetõ a multiban, melyet egyszerre hárman is játszhatunk. Érdekes újdonság, hogy dönthetünk, hogy mindenki egy külön karaktert irányítson a játék során, vagy minden játékos azzal legyen, amivel akar. Utóbbi esetében akár az is elõfordulhat, hogy három tolvaj szerepel egyszerre a játékban. A kooperatív játékmenet egyszerre jelent kisebb, és nagyobb kihívást is, mint az egyjátékos mód. Vannak például olyan helyek a pályákon, amiket könnyebb elérni, ha van egy társunk, aki segít (például a mágus felemel minket, míg mi egy dobozon állunk). Nehezíti viszont a játékot, hogy ha többen vagyunk, akkor nem elég, ha egy karakter továbbjut egy pályarészen, a társainkra is gondolnunk kell. Míg egy szakadék feletti átkelés nem jelent problémát a csáklyával rendelkezõ tolvajnak, a harcos már nem tud olyan simán átsuhanni a mélység felett. Össze kell fogni a karaktereknek, és segíteniük kell egymást, hogy túltegyék magukat az akadályokon. Az online komponens megjelenésével megszûnt a Trine egyetlen komolyabb hibája, mindössze az zavaró, hogy a multiban mindig a szervert indító játékos (host) mentése alapján kerülnek kiosztásra a képességek. Hiába játszottuk ki mi már az egyjátékos módot, kimaxolva minden karakterünket, ha egy kezdõ játékos mellé csatlakozunk be, akkor sok képességünk hiányozni fog. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy szintlépéskor csak a host oszthatja el a tapasztalati pontokat, így elõfordulhat, hogy nem nekünk, hanem inkább a saját karakterének kedvez a fejlesztéskor.
[hs width=640 height=400]http://ipon.hu/_userfiles/Image/Dragon83/Trine%202/trine%202_4.jpg[/hs]
A Trine 2 technológiai megvalósítása olyannyira hasonló az elsõ részhez, hogy akár egy az egyben bemásolhatnám a korábbi teszt ide vonatkozó bekezdését. Az elmúlt két esztendõ azonban semmit sem fogott a grafikus motoron, köszönhetõen annak, hogy a Trine sosem a poligonok számával, vagy a DirectX 11-es megjelenítéssel hódított, hanem a gyönyörûen „megrajzolt”, stílusos hátterekkel, amiken szinte nem fogott az idõ. A színgazdag, mesés környezet láttán idõnként biztos meg-megállunk majd megcsodálni a Trine 2 világát, hiszen ilyen egyedi látványvilággal nem gyakran találkozunk videójátékokban. Az egyetlen hiba, amit fel lehet róni a játéknak, hogy multiban néha elõfordulnak animációs hibák, amikor a karakterünk csak siklik a levegõben, miközben nem is mozgatja a végtagjait. Az audio részleg sem hoz szégyent a játékra, hiszen visszatértek az elsõ részre is jellemzõ nyugodt, andalító dallamok, illetve az elõdben már megismert szinkronszínészek, akik ismét jó munkát végeztek.
Bár a Trine 2 nem egy karácsonyi témájú program, ha játékot kellene ajánlanunk, ami tökéletes szórakozást nyújt erre az ünnepre, az biztosan ez az alkotás lenne. Mesés hangulata szinte azonnal magával ragadja az embert, így semmi akadálya nem lehet annak, hogy családtagjainkkal, barátainkkal leüljünk a Trine 2 elé, és a három hõs sorsát a kezünkbe véve ismét megmentsük a királyságot.
